Már a Szép utcai galéria előtt elhaladva felkeltheti figyelmünket a kapun túlról áradó színkavalkád. Ne álljunk ellen, nézzünk be egy pillanatra! A Széphárom Közösségi Tér egész szeptemberben várja a színekre, a költészetre és a szépségre éhezőket Bráda Tibor Munkácsy-díjas festőművész kiállításán.
A nyitott kapukon kiszivárgó rózsaszínes-pirosas-sárgás-zöldes színorgia a nagyteremből, egészen pontosan a három, fő helyre kihelyezett festményből árad. Bráda Tibor mindhárom képe a táj egy-egy szeletét ábrázolja, nem is akármilyen módon. Ha közelebb lépünk a festményekhez, akkor felfedezhetjük a titkot is, melyről a festőművész a bemutatkozó szövegben a következőképpen ír: ?A kialakult plein air akvarell festőmódszerem alkalmat ad arra, hogy könnyedén rátaláljak a látvány képpé alakítására, melyet aztán műtermi pasztellmegoldásokkal kitűnően felhasználhatok. [?] Mindkét anyag hordozójaként az erősen rusztikus papírokat használom. Ez, azt hiszem, egy örök vágyamat helyettesíti, hogy végre klasszikus falképeket festhessek, és eggyé válhassak velük.?
Valóban, a három festmény érdes felületre készült, éppen ezért közelről nézve titokzatos gyermeki bájt is rejtenek magukban: mintha zsírkrétával készültek volna. Érdemes elmerülni a képek világában, alaposan bejárni tekintetünkkel a felületre felvitt formákat, elveszni színárnyalatokban, a festett részletekben, a festés mozdulataiban, rétegeiben. Ha ugyanis először közelről vizsgáljuk meg a képeket, akkor a részletek szépségeire koncentrálunk, és nem csak elhaladunk egy dekoratív látvány mellett. Másodszorra viszont már távolról is szánjunk rájuk néhány percet, akkor megláthatjuk a táncoló szellőt az érintetlen természetben, vagy azt a nagyon finoman, nagyon diszkréten ábrázolt napfényt is, amely a fákon keresztül apró égi jelenségként szűrődik ki és beragyogja az erdő mélyét.
A jobb oldali hosszúkás kiállítótérben kapnak helyet Bráda Tibor akvarelljei, melyeken a magyar táj, a föld és a víz találkozása, a változó, tünékeny égbolt és a széles horizont visszatérő téma. Az akvarell anyagát tekintve pillekönnyű festészeti eszköz, mely szintén rusztikus felületű papíron szólal meg igazán. Ahogy észrevettem azonban, e plein air festmények már inkább távolabbi szemlélődésre adnak okot: a perspektíva kitűnően érvényesül, a kép és a megjelenített táj mélységét pedig csak hangsúlyozzák a tükröződések és a különböző fények játékai. A kíváncsi néző így azt érezheti, hogy a festővel együtt ő is ott áll a domb tetején, ahonnan élvezheti a panorámát, a finom szellőt és az isteni jelenlétet.
A hosszúkás terem végéből nyílik egy ajtó, ahonnan lépcsőn át a galéria felső kiállítótermébe jutunk. Bráda Tibor munkásságának itt egy másik szeletébe pillanthatunk bele: a falon körben többségében grafikák láthatóak, mindegyikhez egy-egy költemény kapcsolódik. A legnagyobb meglepetést a néző számára talán az okozza, amikor rájön: a művész néhány jól eltalált vonallal mennyire hűen ki tud fejezni bizonyos életérzéseket. A figurális képek általánosságban az emberről, az ember és a természet kapcsolatáról szólnak, és valóban: egy-egy vonal, és kész a fa árnyékában hűsölő alak, egy-két ceruzabravúr, és már száll is a madár az ég felé. A teremben az alkotó két ólomüvegképe is látható.
Bráda Tibor munkásságából árad a szakralitás, a természet és az élet szeretete és egyfajta hit és tisztelet egy felsőbb erő iránt, amely mindezt létrehozta. ?Örömmel tölt el, ha a természet látványa magával ragad és képpé formálódik bennem. A tiszta látvány festése elfeledteti velem az összes manipulált agyszüleményemet, és feloldódhatok a színek, a foltok, a ritmusok harmóniájában. Az akvarell transparenciája (Duschanek Jancsi szavaival élve ?tündér koloritja?) olyan nekem, mint a tiszta levegővétel? ? írja a festő a kiállítás bemutatkozójában.
A Szín és költészet című kiállítást Pokorni Péter, a galéria igazgatója nyitotta meg szeptember 8-án, köszöntőbeszédet Verebes György Munkácsy-díjas festőművész mondott. A megnyitót Ábrahám Márta hegedűművész és tanítványának rövid hegedűkoncertje zárta. A kiállítás szeptember 30-ig várja az érdeklődőket a Széphárom Közösségi Térben, ahol a hagyományokhoz híven már a galéria jelenlegi kiállítójának, Bráda Tibornak az aláírását hordozó kő is megtalálható több másik művész kézjegyével együtt.
Révy Orsolya
Fotók: Révy Orsolya
