?Hiszek benne, hogy eljön az idő, mikor az álom és a valóság, ez a két, látszatra oly nagyon ellentétes állapot összeolvad valamilyen tökéletes valóságfelettiségben?? ? írta André Breton francia író, akit a szürrealizmus atyjának is neveznek. A szürrealizmus ? franciául ?surréalisme? vagyis valóság feletti ? a két világháború között kibontakozó képzőművészeti irányzat volt; művészei a valóság helyett lelkük legmélyéből, tudatalattijukból alkottak és a fantáziába, az álmokba, az emlékekbe és az őrült víziókba menekültek az első világháború sújtotta valóság elől.
A stílus kiemelkedő művészeit sokan ismerhetjük: Salvador Dalí, Marc Chagall, Max Ernst, René Magritte, Paul Klee, Jean Miró mind a szürrealizmus neves alkotói. Magyarországon sajnos nem fejlődött ki ilyen mértékben az irányzat, de számos művészünkre hatást gyakorolt. Itthon a szürrealizmus előfutárának tekinthető Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos munkássága, a Párizsban alkotó Rozsda Endre érett szakaszát pedig teljesen áthatja a stílusra jellemző gondolkodásmód.
A Várfok Galéria tizedik alkalommal rendez kiállítást Rozsda Endre festőművész munkáiból. Miért jött létre ez a mostani tárlat?
Két apropója is van az idei tárlat megnyitásának. Az egyik a kiállítás nevében is szereplő Rozsda-festményhez, a Beavatás című képhez kötődik. A festmény alapján ? a francia Kulturális Minisztérium megbízásából ? az 1980-as években egy monumentális, három méter magas, két méter széles fali szőttes készült a világhírű párizsi Gobelin manufaktúrában. Ez a szőttes most Magyarországra, a francia nagykövet rezidenciájába került, és emiatt szerettük volna bemutatni az eredeti festményt is. A másik ok egy évfordulóra emlékeztet: 80 évvel ezelőtt, 1937-ben Rozsda részt vett egy Bartók Béla-koncerten, amely a visszaemlékezései szerint sorsfordító esemény volt az életében. A koncert hatására változtatta meg a stílusát: 1938-ban Párizsba ment, és művészete fokozatosan az absztrakció felé fordult.
Honnan érkeztek a munkák a Várfokba?
A festő párizsi műterméből kerültek ide a képek, valamint magángyűjteményekből. Rozsda 1999-ben halt meg, azóta az örököse kezeli az életművét, mi is vele tartjuk a kapcsolatot. Ennek köszönhetően a mai napig megvan a festő műterme a Bateau-Lavoirban, az egyik legnagyobb párizsi műteremházban. Egyébként a Várfok Galéria első, 1999-es Rozsda-kiállításán a festő személyesen is megjelent, közvetlenül az után, hogy 1998-ban bemutatták a képeit a Műcsarnokban, és ezzel művészete is végre hazatérhetett. Azóta galériánk rendszeresen bemutatja Rozsda Endre művészetét.
Milyen rendezési elv dominál a tárlaton?
Az első térben található Rozsda érett periódusa. Az itt kiállított, 1960-as és 1990-es évek között készült művein eljut arra a pontra, amikor már nem nagyon változtat a stílusán. Bár minden képe más és más, valamennyit meghatározzák az ornamentika, a szövetszerű felület, a kaleidoszkópszerű motívumok és az absztrakt irány. A hátsó terem első részében Rozsda ?40-es évek elején készített szürrealista festményeit mutatjuk be, mögötte a kisebb térben külön blokkot képeznek a papírmunkái. Amellett ugyanis, hogy festett, Rozsda folyamatosan rajzolt, fotózott is, egyszóval nagyon sokszínű művész volt, amit szerettünk volna érzékeltetni a tárlaton.
Miért jelentős Rozsda papírmunkássága?
Rozsda a második világháború alatt, a ?40-es években hazajött Magyarországra, és itt is maradt egészen 1956-ig. Csatlakozott a háború után alakult európai iskolához; a progresszív művészeti csoportosulás művész és teoretikus tagjai rengeteg kiállítást és azokhoz kapcsolódó beszélgetést rendeztek, könyveket jelentettek meg. Ez a pár év virágzó időszaka volt a hazai művészeti életnek: az alkotók szem előtt tartották a magyar művészeti tradíciókat, ugyanakkor figyelembe vették az európai kortárs tendenciákat is, amelyekkel párhuzamosan, szabadon alkothattak egészen 1948-ig. Rozsdának az ekkoriban készült papírmunkái is ezt a felfogást tükrözik.
Mi alapján vált Rozsda a szürrealizmus egyik első magyar képviselőjévé?
Képeinek stílusa alapján Rozsda nehezen sorolható be bármilyen irányzatba, ám az biztos, hogy a világlátása leginkább a szürrealizmushoz köti. André Breton író ? aki a stílusirányzat teoretikusa és alapítója volt Párizsban ? szerint, még ha egyes alkotásai nem is, de Rozsda ?egész gondolkodása szürrealista?. Ilyen egyezés például a művészi munkamódszerek terén az automatizmus, az álmok kiemelt szerepe vagy éppen az, hogy Rozsda egyszerre több képen dolgozott és folyamatosan forgatta a műveit is, hogy a motívumok ne állják útját a képzelet szárnyalásának. A mozgalom tehát befogadja, így Rozsda rendszeresen kiállít a szürrealizmust bemutató tárlatokon, és Breton emblematikus, La Surrealisme et la Peinture (A szürrealizmus és festészet) című kötetében is szerepel.
Ahogy említetted, Rozsda Bartók zenéjét hallgatva alkotta meg a saját stílusát. Hogyan hatott a magyar festőre ez az élmény?
A Bartók-élmény rádöbbentette, hogy vannak más útjai is a modern művészetnek, amelyre ő még nem talált rá. Akkoriban, a ?30-as évek első felében Rozsda a divatos vonulatot követte: posztimpresszionista-naturalista stílusú képeket festett, már ismert művész volt, a Szépművészeti Múzeum igazgatója is vett tőle művet az intézménynek. A koncert után a már Párizsban készült képein viszont fokozatosan felhagyott a naturalizmussal és művészete egyre absztraktabbá vált. A sötétebb színekkel, örvénylő mozdulatokkal megfestett képeken eltűnik a valós tér és idő ? az alkotásokon már felfedezhető az átmenet, amely elvezette az érett korszakához.
Mit tanácsolnál egy laikusnak, hogyan szemlélje Rozsda képeit, hogy megértse őket és élvezetét lelje bennük?
A Beavatás című festménynek például izgalmas a története: Rozsda a ?60-as évek végén csatlakozott a szabadkőműves mozgalomhoz, a társaságnak pedig van egy többlépcsős beavatási szertartása, amelynek a kép emléket állít. A képen feltűnnek a szabadkőműves szimbólumok, például a körző, a derékszögű vonalzó, illetve a kör, amely egy felsőbb hatalmat szokott jelölni. Ezek nagyon rejtetten jelennek meg, a motívumvilág belesimul a szövetbe, így érdemes nagyon részletesen és figyelmesen nézni a képeket. Az álmok világa is fontos ihletforrás Rozsdánál, de a szem motívuma is többször visszatérő elem. A Herkules barlangja című festménye például egy létező marokkói barlangot idéz fel, a képen lévő szemek a cseppkövek formáit követik. Egyszerűbb az értelmezés, ha a témából és a címből indulunk ki és ahhoz kötjük a képet, de ha ez mégsem sikerül, a formák és a színek kavalkádja akkor is olyan különleges élményt jelent, amelyért már érdemes megnézni a kiállítást.
Lehet tudni, hogy Rozsda milyen hatással volt az itthoni művészetre? Vagy azt, hogy rá kik hatottak?
Rozsda Párizsban dolgozott, eléggé magányosan. Nagyon lassan készített el egy képet, ami abból is adódik, hogy minden egyes alkotásával különleges kapcsolatot ápolt. Magyarországon nem is igazán lehetett látni a festményeit 1998-ig, így hatása sem mutatható ki itthon. Valamennyire hatott rá a mestere, Aba-Novák Vilmos, de tőle is inkább a technikai tudást sajátította el. Az biztos, hogy a szürrealizmus-közeli festők (például Max Ernst és André Masson) fontos hatással voltak rá, de Párizsban találkozott többek között Picasso műveivel is ? róluk mondhatjuk azt, hogy inspirálták őt. De Rozsda képei mégsem állnak annyira közel egyik alkotóéhoz sem, esetében tényleg azt kell mondanunk, hogy a saját útját járta.
Mennyire látogatott egy ilyen tárlat? Miért érdemes eljönni és megnézni?
Nagy érdeklődésre számítunk, hiszen Rozsda elég ismert és elismert művész Magyarországon. Különleges kincsekre bukkanhatunk egy ilyen kiállításon. Rozsda ugyan kevés támpontot ad a képein, az emlékek, az idő és a különböző fogalmak fontosak voltak számára, de ugyanakkor ez nagy szabadságot is nyújt az interpretációhoz. Lehet, hogy valakinek éppen ezért nehezebb kapcsolatba kerülnie a munkáival, de segítségként kiteszünk feliratokat, és bárkivel szívesen elbeszélgetünk, ha mélyrehatóbban érdeklik az alkotások vagy a munkamódszer. Nem utolsó sorban pedig egy Rozsda-kiállítás vizuálisan is gyönyörű.
Rozsda Endre Beavatás című tárlata július 1-től július 29-ig várja a különleges művészeti élményre vágyó látogatókat a Várfok Galériában.
Révy Orsolya
Fotók: Csákvári Zsigmond
