1866: engedélyezik az előre passzokat
Az 1863-ban Ebenezer Cobb Morley által megalkotott, majd a brit szövetség, a Football Association (FA) támogatását élvező első szabályok első módosításaira alig három évet kellett várni. Az ekkor még akár 183 méter hosszú és 91 méter széles pályán játszott játékban forradalmi változást jelentett a passzolás újradefiniálása. Kimondták ugyanis, hogy engedélyezett az előre passzolás, de csak abban az esetben, ha a gólvonal és a labdát megkapó játékos között van legalább három védekező játékos. Ez volt az első lépés a modern rugbyben lesnek tartott szabálytól a ma a futballban ismeretes lesszabály irányába. 1866-ban azt is elhatározták, hogy a kapuson kívül mezőnyjátékos nem érhet kézzel labdába.
1891: bevezetik a 11-est
Az ezt követő két és fél évtized számos újítást hozott a futballban, mégis, sokáig nem sikerült egyesíteni a külön utakon járó sheffieldi csapatok által meghonosított szabályokat az FA-féle regulákkal. Az IFAB megalakulása azonban pontot tett a viták végére. Az Egyesült Királyság négy szövetségének (Anglia, Skócia, Wales, Írország) két-két delegáltjából álló szervezet először 1886. június 2-án gyűlt össze. A döntéshozatal azóta sem változott: akkor is és ma is háromnegyedes többség kell, hogy egy javaslat átmenjen a rostán.
A kirúgást 1869-ben, a szögletrúgást három évvel később vezették be; sípot először 1878-ban használtak a játékvezetők. A tizenegyesrúgás (akkori nevén: halálrúgás) lehetősége sokáig fel sem merült, ami abból a felfogásból eredt, hogy egy úriember nem követ el szabálytalanságot. A játék népszerűségének növekedésével és elterjedésével párhuzamosan a versenyszellem is nőtt, ami magával vonta az egyre szaporodó szabálytalanságokat, így nem maradt más hátra, szankcionálni kellett a legsúlyosabb eseteket.
1912: tilos a kapusoknak kézzel érni a labdához a büntetőterületen túl
A labdarúgás iránti szeretet 1904-re a világ számos pontján utolérte a sport angliai népszerűségét, mikor Párizsban a házigazda Franciaország mellett Dánia, Belgium, Hollandia, Spanyolország, Svédország és Svájc megalapította a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget (FIFA); ennek elnöki posztját a francia Robert Guérintől a brit Daniel Burley Woolfall vette át. A FIFA végül 1913-ban lett az IFAB tagja, súlyát pedig mi sem jelzi jobban, minthogy ugyanannyi szavazattal rendelkezett, mint a négy szigetországi szövetség együttvéve.
A korszak legfontosabb szabálymódosítása az volt, amikor kimondták: a kapus a büntetőterületen kívül nem érhet kézzel labdába. A lesszabályon is enyhítettek: ettől kezdve a bedobás után már nem inthetett a partjelző (asszisztens), ha a labdát kapó játékos az átadás pillanatában közelebb volt az ellenfél alapvonalához, mint a labda és az utolsó előtti védőjátékos.
1958: engedélyezik a cserét
A harmincas évekre egyre nyilvánvalóvá vált, hogy az eredeti Laws of the Game generáljavításra szorul, mivel a szabályokról messziről lerítt, hogy azok a viktoriánus kori Anglia avítt nyelvén íródtak. A grandiózus feladatra Stanley Roust, az IFAB tagját kérték fel. Az angol úriember ? aki nem mellesleg 1961-ben a FIFA elnöke lett ? olyan jól végezte el feladatát, hogy a "Törvényeket" csak 1997-ben kellett újra nagyító alá venni.
Két nagyon fontos változásra került sor ebben az időben: 1958-ban engedélyezték a csapatok számára a cserét, 1970-től pedig a játékvezetők immáron sárga és piros lappal szankcionálhatták a durván szabálytalankodó játékosokat.
1990: új lesszabály
1990-ben tovább bonyolódott a sport kétségkívül egyik ? laikusok számára ? legnehezebben megérthető szabálya, a les. Az új szabályváltozás a támadócsapatot segítette: ha a támadó egyvonalban volt az utolsó védővel, akkor az már nem számított leshelyzetnek. Ugyanebben az évben került a szabálykönyvbe az is, hogy ha védő gólhelyzetben vét szabálytalanságot a támadóval szemben, akkor azért automatikusan piros lap jár.
2012: jön a gólvonal-technológia
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) márciusban nyolc technikai vívmány közül kettőt, a Hawk-Eye és a GoalRef elnevezésű találmányt tartotta további vizsgálatra érdemesnek, s most az IFAB mindkettőnek szabad utat adott. Előbbi a teniszből is ismert kamerás megfigyelő rendszer segítségével, utóbbi a labdába épített chipnek köszönhetően tudja megállapítani, hogy a játékszer áthaladt-e a gólvonalon. A technikákat először a decemberben, a Japánban sorra kerülő klub-világbajnokságon, majd a 2013-as brazíliai Konföderációs Kupán és a 2014-es vb-n alkalmazzák élesben.
