Többeknek viszont nem adatott meg, hogy békében, párnák között haljanak meg: 9 százalék azoknak az aránya, akiknek sorsa felett bíróság mondott (halálos) ítéletet, 7 százalékuk csata közben hunyt el, 4 százalék börtönben sínylődve végezte, s ugyanennyien voltak azok, akik inkább öngyilkosságba menekültek.
A hosszú élet titka valószínűleg a Jay Olshansky szociológus által a Journal of the American Medical Association című folyóiratában közölt tanulmány megállapításaiban keresendő. Olshansky az amerikai elnökök esetében mutatta ki, hogy tovább élnek kortársaiknál, de a diktátorokra is igaz, hogy a vagyon, valamint a jó egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférés kiemelt szerepet játszik az élet meghosszabbításában.
A diktátorok általában nem vesznek tudomást betegségük előrehaladott állapotáról és az öregségről ? állapította meg Robert Gellately, a Floridai Állami Egyetem professzora. A kommunista országokban nehezen békélnek meg a halál gondolatával, ennek eredménye, hogy a színfalak mögött zajlik a hatalomátadás, ezért a külföld sokáig nem is érti, hogy ki lett az utód.
A kutató szerint sok a hasonlóság Sztálin és Kim Dzsong Il halála között, ugyanis a kézzel fogható elnyomás ellenére mindannyiszor az egész ország gyászba borult. "A szomorúság óriási méreteket öltött, még a Gulágon is. Síró foglyokat is lehetett látni" ? így Gellately, hozzátéve: "Észak-Koreával kapcsolatban nehéz megállapítani, hogy az emberek őszinte érzésüket mutatták ki, vagy csak a bizonytalan jövőtől rettegtek".
