Alig néhány hete jelent meg új regénye, a Hattyúk dala, amely korszakokon átívelően egy különleges kézirat megfejtésének történetét írja le. Miért pont Pécset választotta a cselekmény helyszínéül?
A Hattyúk dala Pécs és környékének a regénye. Azért született, mert én ugyan Budapesten jöttem világra, de Pécsett fogantam. Az atyai család pécsi volt. Mindig érdekelt, hogyan kötődik az ember a környezetéhez. Az ismert francia szobrásznak, Auguste Rodinnek az volt a mániája, hogy a születés helye a legfontosabb egy emberrel kapcsolatban, ezért ha szobrot készített valakiről, mindig az illető szülőfalujában keresett modellt. Én nem vagyok ennyire makacs ebben a kérdésben, de hiszek abban, hogy a geográfia nagyobb hatással van az életünkre, mint gondoljuk.
 |
| Fotó: Czimbal Gyula/MTI |
A hátsó borítón megjegyezte: ez egy ?odavissza? regény, azaz visszafelé is ajánlja az elolvasást. Milyen visszajelzéseket kap erről?
Ennek a regénynek ? ha ugyan regény és nem valamiféle eposz, prózában ? a cselekménye a jelenből indul, és hátrálunk visszafelé a múltba, lényegében az európai időszámítás nulla pontjáig. Ennél fogva időrendi sorrendben a történet az utolsó fejezetben kezdődik, és az elsőben ér véget. Én a munkálatok során így is elolvastam, és mérlegeltem, ne válasszam-e ezt a hagyományosabb sorrendet. Azonban úgy a végpoén nem volna olyan elementáris, amilyen ? remélem. Az első olvasói visszajelzések ezt igazolják. Mindenesetre azt is, hogy igazán sokrétegű a szöveg, és egy második nekifutásra is jutnak meglepetések. Gondoltam, szórakoztatóbb, ha másodjára fordítva ugrik neki az, akinek ehhez sikerült kedvet csinálnom.
Öt évig dolgozott ezen a köteten, amely bizonyára szigorú munkatempót kívánt meg. Szabadul-e fel most ideje?
Valóban, rengeteget kellett kutatni és olvasni, elsősorban Pécs helytörténetével kapcsolatban, másodsorban a magyar történelemről, annak vitatható jeleneteiről, harmadsorban a hat alapvallás mitológiájáról és főszereplőiről. Valaha, hat-nyolc éve úgy kezdődött, hogy Jézus Krisztusról szerettem volna regényt írni, ebből egy fejezet lett a Hattyúk dalában. Mellesleg, ha nem létezne net, tíz évig tartott volna. (Mint az Apák könyve, pedig annak csak háromszáz év a regényideje.) Most még nem sok a szabadidőm, igyekszem szolgálni a könyvemet, sokat utazom, hogy az ország különböző szegletein tarthassak önálló esteket, könyvbemutatókat. Nem csak a fővárosból áll ez a kis haza.
Van-e már ötlete a következő műre?
Van egy tervem. Szeretnék regényt írni, mely kilenc fejezetből állna, és Beethoven kilenc szimfóniáját vennék alaphangulatul a részek. Persze, minden fejezet tételekből állna. A magánélet volna a téma, konkrétan a párkapcsolat.
Több nyelven kiválóan beszél. Mely kultúrák vonzzák?
Kedves, hogy ezt mondja, kiválóan csak angolul és talán franciául, de több más nyelven is olvasok. Számomra az észak- és dél-amerikai szerzők a legfontosabbak, meg a klasszikus oroszok, Tolsztoj, Csehov, Turgenyev és így tovább. Ami azt illeti, minden kultúra vonz, kiváltképp azok, amelyeket nem ismerek.
Olvasóival szoros kapcsolatot ápol, a közösségi felületeken is aktívan tartja velük a kapcsolatot. Hol találkozhatunk önnel a közeljövőben?
Fölsorolni is nehéz. Nézzék meg a Facebookon az írói profilomat, ott rendszeresen közzéteszem, hogy hová készülök. A jövő héten, 16-án Sopronba látogatok, ahol az Elit moziban beszélgetünk, másnap pedig Budapesten, a Podmaniczky-kastélyban lehet velem találkozni.
Milyen körülmények között tudta meg, hogy a Prima Primissima-díjra felterjesztették? Mit jelent az ön számára a három jelölt között lenni?
Fölhívtak telefonon. Nagyon örülök. Hosszabb ideje nem kaptam más díjat, mint az olvasók szeretetét, és remélem, az akkor is megmarad, ha ezt történetesen megkapom. Mind az irodalmi díjnak, mind a közönségdíjnak tiszta szívből örülnék, szeretném, ha a kettőből az egyik nekem jutna. Előbbit zsűri dönti el, utóbbit a közönség szavazatai. December 2-án kiderül.
Végh Nóra
