Népszerűsíteni az ifjúsági irodalmat

Januárban a Petőfi Irodalmi Ügynökség intézményeként indult az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum (IGYIC), amelynek célja a minőségi, elsősorban kortárs gyerek- és ifjúsági irodalom szerzőinek és kiadványainak népszerűsítése. Az IGYIC ernyőszervezetként tevékenykedik: projektalapon együttműködik az irodalom és a pedagógustársadalom szervezeteivel és intézményeivel. A Centrumról annak vezetőjével, dr. Harmath Artemisz irodalomtörténésszel beszélgettünk. 

Mi adja az IGYIC létjogosultságát? 

Már a rendszerváltás óta megvan az igény arra, hogy legyen olyan szervezet, ami összefogja a gyerekirodalmi szakmát, és ahová információért lehet fordulni. Több kezdeményezés, szervezet született azóta, ezek azonban vagy csak részterületeket fednek/fedtek le, vagy csak időszakosan tudnak/tudtak bizonyos célokért fellépni. Az IGYIC igyekszik a teljes gyerekirodalmi közeg számára lehetőségeket kínálni, miközben a működése is hosszútávon fenntartható, amire a garanciát a Petőfi Irodalmi Ügynökség (PIÜ) adja. 

Milyen feladatot lát el az IGYIC? 

Törekszünk az olyan hivatalos együttműködések, szakmai kapcsolatok kialakítására, amelyek segítik a jó gyakorlatok továbbörökítését, széles körben való megismertetését. Nem az a cél, hogy gyökeresen új dolgokat kezdjünk el csinálni, hanem, hogy a már meglévő és működő módszertanokat felhangosítsuk, bemutassuk mások számára, azokat egy egységesebb profil alá hozzuk. Közben új, hiánypótló műfajokat-formákat is létrehoztunk. 

Hogyan épül fel a szervezet? 

AZ IGYIC felépítése nagyon progresszív. Egy átjárható, hálózatszerű struktúrát építettünk, illetve építünk fel folyamatosan. Fontos, hogy könnyen elérhető, jól használható legyen. A felületeink felhasználóbarátak, a programjaink világos menetűek és nyitottak.   

A szervezet felépítése moduláris. A különböző szintek különálló egységként is értelmezhetőek, azonban ezek között van átjárás. Az egyetemi-pedagógiai modulban alapos információgyűjtés zajlik, a kutatások állnak a középpontban. Cél, hogy a pedagógusok tájékozódjanak ezekről, míg az egyetemi hallgatók megismerjék, hogy az általuk megszerzett ismeretek hogyan építhetők be a gyakorlati oktatásba. A pedagógiai-ismeretterjesztő modul a tanárok, tanítók, óvópedagógusok, könyvtárosok tájékozódását segíti, az ismeretterjesztő-szórakoztató modul a családoknak ad támpontot, emellett van még egy könyvpiaci modulunk is. Az egyes modulokban mindig több oktatási szint és többféle célközönség találkozik egymással.  

Milyen programok kapcsolódnak az egyes modulokhoz? 

Az Ócskavas vagy kincs? című előadás- és kerekasztal-sorozatunkban az egyetemi képzéseken résztvevők találkoznak a pedagógusokkal. Ezek az alkalmak podcast formájában is hamarosan elérhetők lesznek.  

Vannak workshopjaink, amelyek elsősorban a tanároknak szólnak, de lényegében bárki látogathatja őket. Ezeken egy divatosabb témát járunk körbe elméleti, módszertani és társművészeti szempontok szerint. A tesztfélévünk során felsősöket tanító pedagógusokat értünk el ezekkel a programjainkkal, mert úgy látjuk, hogy itt van a legégetőbb szükség arra, hogy kortárs gyerekirodalmat ajánljunk. Szó esett a disztópiákról, a lovagregényekről és a lányos lektűrökről.  

A harmadik sorozatunk a Jön az író címet viseli. Mindig egy kiválasztott szövegből, műrészletből indulunk ki az íróval és a moderátorral. Ez indítja be a beszélgetést. Amikor majd ezt a programunkat elkezdjük utaztatni, akkor az adott kötetet mindig előzőleg eljuttatjuk az iskola könyvtárába. Ezzel segítjük, hogy a kortárs művek eljussanak az iskolákba, másrészt a gyerekek már az adott szöveget ismerve érkeznek meg ezekre az alkalmakra. 

Mennyire nyitottak a diákok arra, hogy megismerjenek egy kortárs szerzőt? 

Óriási találkozások jöttek létre a meghívott szerzők és az egyelőre véletlenszerűen kiválasztott osztályok között. Két dolog mindig jól működik: az, hogy élő alkotó személlyel találkoznak, akitől közvetlenül megtudhatják, hogyan zajlik az írás/illusztrálás folyamata és az, hogy feltehetik a saját kérdéseiket. Ezeken az alkalmakon általánosságban is lehet beszélgetni az olvasásról, a könyvekről, a művészetről.  

Előfordul, hogy a diákok nem merik feltenni a saját kérdéseiket. Ilyenkor módosítunk a tevékenységformán. A moderátor mindig többféle módszerrel készül, és annak megfelelően húz elő valamit a kalapból, hogy az adott csoportnál mi működik. Van, amikor egyből mernek kérdezni, máskor egy játékkal indítunk, hogy oldjuk őket, és van olyan is, hogy egy kérdésközpontú foglalkozást viszünk. 

Hogyan építhetők be ezek az alkalmak az oktatási rendszerbe? 

Tisztában vagyunk azzal, hogy a tanároknak nincs túl sok idejük és szabad mozgásterük, hogy az órák menetén módosítsanak, de mi olyan alternatív megoldásokat kínálunk, amelyek jól beilleszthetők a kerettantervbe is.  

A workshopjaink akkreditálását is megkezdtük, ez lesz az országban az egyetlen olyan 30 órás képzés, amely kortárs gyermek -és ifjúságiirodalom-központú lesz. Nagyon fogunk arra figyelni, hogy a tényleg hasznosítható információkat juttassuk el a tanárokhoz. A már lezajlott workshopokból is az látszik, hogy a tanárok igénylik ezt a tudást, és szükségük van arra, hogy korszerű képzéssel kalauzolják őket a kortárs ifjúsági- és gyerekirodalom jelenségei közt. 

Meseterasz címmel április elején indult el a YouTube csatornátok. Milyen videókra számíthatnak, aki idekattintanak? 

A Meseterasz célja a minőségi gyermek- és ifjúsági irodalom bemutatása, a nyelvi vagy vizuális igénytelenség szűrése, a szűrés-válogatás szempontjainak megismertetése. Elsősorban a szülőket célozzuk meg ezekkel a videókkal. Heti rendszerességgel jelentkezünk öt-hétperces kisfilmekkel, amelyekben Nagygéci Kovács József kritikussal beszélgetünk egy-egy frissen megjelent gyerekkönyvről, amit gyakran egy újra felfedezendő régebbi művel hasonlítunk össze. A videókban gyerekek is megosztják a gondolataikat az adott kiadványról. Reméljük, hogy ezekkel a színes és dinamikus, mégis tömör és szakszerű műsorokkal segíthetjük a családokat a különböző új műfajok, olvasási stratégiák megismerésében. 

És mi a helyzet a bloggal? Miben hoz újdonságot a már meglévő gyerekkönyves oldalakhoz képest? 

Ugyan léteznek más kritikai vagy szakmai gyerekkönyves oldalak is, azonban ezek jellemzően vagy csak a szakmának, vagy csak a szülőknek szólnak, jellemzően ritkán frissülnek, vagy csak ajánlanak. A mi írásainkkal a szakmát és a szülőket egyaránt szeretnénk elérni. És ami még újdonság lehet: naponta fogunk új cikkeket közölni, tehát érdemes rendszeresen felnézni az oldalunkra.  

A blogon több rovat lesz, aszerint, hogy épp ki a célközönség: a szakma vagy a családok. Láthatóvá szeretnénk tenni a Károli Gáspár Református Egyetem Gyermek- és ifjúsági irodalom szakirányú továbbképzésének és más felsőoktatásbeli műhelyeknek a kutatásait, lesznek tehát kritikák, tanulmányok. Ugyanakkor lesznek szülőknek szóló rovatok is. Egy, amelyben régebbi gyerekkönyveket idézünk meg, egy, amelybe könyvajánlók kerülnek és egy olyan is, ahol programokat teszünk közzé. Hétfőnként mindig nagyinterjúkkal jelentkezünk: a gyerek- és ifjúsági kiadványok szerzőivel, alkotóival beszélgetünk. 

Lesz egy honlapunk is, ahol hosszútávon szeretnénk felépíteni egy adatbázist, valamint ide fogjuk feltenni a rendezvényeinkről készült videófelvételeket, hanganyagokat. Ezeket fel lehet használni akár oktatáshoz, akár kutatásokhoz.  

Lezajlott az IGYIC tesztidőszaka. Milyen tapasztalatokat szereztetek, és hogyan tovább? 

A programjainkat eddig a Petőfi Irodalmi Múzeum termeiben próbáltuk ki. Ha véget ér a járvány, akkor ezeket elkezdjük utaztatni az országban és a határokon túl. Már a workshopjainkra és az előadásainkra is vannak megkereséseink. A Jön az írót is lehet majd igényelni: egy-egy moderátor utazik majd a kiválasztott szerzővel vagy illusztrátorral.

A legsürgetőbb talán az, hogy az elmélet és a pedagógiai gyakorlat összeérjen. Azt látjuk, hogy óriási változás van ma az iskolákban, az elmúlt években rohamosan változott a szociokulturális környezet, a családok és benne a gyerekek. Emiatt már nem elégségesek a korábban jól működő módszerek. Be kell kapcsolni az új formákat és ismereteket, hiszen maga az irodalom is változott. Ezt a tempót fel kell venni nekünk tanároknak ahhoz, hogy érvényes tudást közvetítsünk hitelesen.  Ezért fontos lépést tartani az újabb kulturális jelenségekkel, az elméleti kutatások irányaival. A hallgatóknak pedig fontos megtapasztalniuk minél korábban, hogy mi zajlik a gyakorlatban, és hogy milyen szöveg, milyen módszerrel kibontva működik a különböző korosztályú gyerekeknél.

Nyitókép: Bach Máté