Herczku Ági zenész és táncos barátait összeszedve fantasztikus népi hangulatot varázsolt a színpadra. Az előadás címéül szolgáló Ihajla szót talán nem is a szótári jelentés kutatásával érdemes magyarázni, mert leginkább egy életérzést foglal magában. A népi gyökereket, a falusi közeg mindennapjait, örömét, szerelmét és bánatát. A vidám dallamok mögött olykor nagy nyomorúságokat beszélnek el, és ezáltal válik oly csodálatossá ez a keserédes világ.
 |
| Fotó: Bácsi Róbert László |
Az énekesnőt Bandája kísérte: Fekete Márton, Födő Sándor, Hegedűs Máté, Molnár Péter, Pálházi Bence, Wertetics Szlobodán és Nikola Parov, aki egyben a dalok szerzője és az album megálmodója.
A tűzről pattant menyecskék és a daliás legények, Appelshoffer János, Bacsó Lilla, Béres Anikó, Farkas Máté, Hortobágyi Gyöngyvér, Karlik József, Mikóczy Anita, Molnár Gábor, Pataki Lili, Rémi Tünde, Szoboszlai Balázs és Végső Miklós munkáját a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth? és Erkel Ferenc-díjas magyar táncművész, koreográfus Foltin Jolán rendezte össze.
?Falu végén kurta kocsma, ott mulat a falu rossza
Vagy inkább a Herczku Ági, a hold fénye rávilági?
Itt a huncut társaság ? se nem kicsi se nem tág,
Pont jó nekik a világ,
A zsebükben hegedű, hej de nagyon keserű,
Fülük botja tárogató, a hajukban citeraszó.
Csúzlival a vonós kézben riogatnak, kérem szépen,
Bezenélik a világot, ilyet nagyapám se látott?
Falu végén kurjongatva, Ágnes asszony mulat rajta,
A világűr neki hinta, szoknyáján Tejút a minta,
Ihajla-haj!?
Laczkfi János
