József császár negyedszázados társ- és egyeduralkodása (1765-1790) alatt mintegy hét esztendőt töltött el utazásokkal, amelyekből három alkalommal (1768, 1770, 1773) összesen nyolc hónapot fordított a magyar Szent Korona országainak megismerésére. Egyetlen útja során sem mulasztotta el felkeresni a Bánátot (Temesi Bánságot), mely ez időben a török elleni védelem szempontjából a legfontosabb területnek számított. A császár példaképe Nagy Frigyes (1740-1786) volt, aki szemleutakat tartott az országában. József hosszas előkészületek után, ugyanakkor mindennemű feltűnést mellőzve járta be a déli határőrvidékek erődítményeit, szemlélte meg a csajkás katonaságot, vezetett katonai gyakorlatokat, és jegyezte útinaplójába az újonnan betelepített lakosság és határőr-katonaság társadalmi, gazdasági, egészségügyi stb. problémáira vonatkozó benyomásait. Felvilágosodott uralkodó módjára ezek birtokában készült birodalma gondjainak megoldására és jólétének megjavítására.
