II. Rákóczi György erdélyi fejedelem ambíciózus politikai terveket dédelgetett. Az 1650-es évek első felében a két szomszédos román vajdaságban híveit segített hatalomra, majd Bogdan Hmelnyickij kozák hetmannal lengyelellenes szövetséget kötött. Ennek tudatában, és X. Károly svéd király támogatásával vághatott neki a lengyel területek meghódításának. 15 ezres erdélyi seregét segédcsapatokkal egészítette ki, és 1657 januárjában Lengyelországra támadt. Kezdetben jelentős sikereket ért el, április 7-én elfoglalta Krakkót, június 9-én pedig Varsót. A nagypolitika azonban megpecsételte a hadjárat sorsát. Ausztia és Dánia fellépett Svédország ellen, ezért X. Károly kivonta csapatait. A kozákok is felhagytak a támadással, így az erdélyi fejedelem egyedül maradt. A lengyelek ellencsapást indítottak Máramarosban , aminek következtében a fejedelem számára világossá vált a kudarc. A békekötés értelmében II. Rákóczi György visszaadta az elfoglalt lengyel területeket, és 1,2 millió forint hadisarcot is kellett fizetnie. A lengyel támadásnak nagyon komoly következményei lettek, mivel az Oszmán Birodalom nem nézte jó szemmel az erdélyiek önálló politikáját. Ezt büntetőhadjáratokkal torolta meg, és a következő évtized Erdély romlását hozta.
