II. Sándor, Oroszország cárja, 62 éves korában a "Népakarat" nevű anarchista csoport bombamerényletének esik áldozatul. II. Sándor 1855-ben követte apját, I. Miklóst a trónon. Uralkodása során számos liberális reformot vezetett be. 1861-ben megszüntette a jobbágyságot, és a következő években korszerűsítette a hadsereget, továbbá a jogi-, a pénzügyi-, a közigazgatási rendszert és az oktatásügyet. Keleten a kaukázusi népek leigázásával kiterjesztette uralmát egészen az Amurig. II. Sándor általános oroszosítási politikája és balkáni expanziós törekvései azonban nemzetközi feszültségekhez, háborúkhoz és végül a Berlini Kongresszushoz (1878. VI. 13/VII. 13.) vezettek, amely Oroszország területi gyarapodását jelentősen korlátozta.
