II. világháborús repülőgépet őrzött meg a Szahara

Kultpol

Jakub Perka a Nílus nyugati oldalán, 300 kilométerre a legközelebbi várostól végezte feltárását, amikor rábukkant a lezuhant repülőre. Bár a gép megsérült a kényszerleszállástól és a golyószóró nyomait is magán viseli, úgy tűnik, hogy a sivatag homokja viszonylag jó állapotban őrizte meg a vadászgépet.
 
Az azonosító lemezek épsége miatt a hadtörténészek be tudták azonosítani, hogy a Royal Air Force gépét Dennis Copping őrmester vezette. Copping tagja volt a RAF 260 harci osztagnak, amely az Egyiptom felé menetelő Erwin Rommel tábornok hadtesteivel került összetűzésbe. Június 28-án az őrmester parancsba kapta, hogy a sérült, de még működőképes gépét vigye el az egyiptomi légi bázisra megjavíttatni. Miután elhagyta a brit egységet, senki nem látta és senki nem hallott felőle.
 
A hadtörténészek az azonosító számok leolvasása után biztosak voltak abban, hogy a megtalált vadászgép vezetője Copping volt. Dokumentáció volt róla, hogy gépének hibája az elülső futóműben keresendő, amely repülés közben nem húzódott vissza, továbbá fényképes bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy a kerekek ki voltak engedve, amikor a Kittyhawk lezuhant. A szakértők szerint a sivatagi sík terepen történő kényszerleszállás során nem is kellett volna kiengedni a futóműveket, csak csúszni a homokon.
 

RAF-kittyhawk-radio(1).jpg
A kiszerelt rádió
Emberi maradványokat nem találtak a roncs környékén, ami azt bizonyítja, hogy a pilóta túlélte a kényszerleszállást majd menedéket próbált keresni ejtőernyője alatt a tűző napsütés elől. A rádió és az akkumulátor is ki volt szerelve a repülőgépből, ami arra utal, hogy Copping megpróbálta üzemképessé tenni, hogy SOS jelet küldhessen. Ha a pilóta életét vesztette volna a zuhanáskor vagy munka közben, akkor testét bizonyára megtalálták volna, így valószínűleg utolsó lehetőségként gyaloglásba kezdett; maradványai 30 kilométeres sugárban bárhol lehetnek. A Brit Honvédelmi Minisztérium a terület átkutatását tervezi, azonban a repülő őrnagy megtalálásának esélye igen csekély.
 
Közben a 70 évi zavartalan pihenés után maga a roncs veszélybe került. Az egyiptomi hadsereg biztonsági okokból eltávolította a fegyvereket és a golyókat, ám az igazi veszélyt az jelenti, hogy a helyiek széthordják a roncs darabjait, s eladják selejtként. A roncs közel van a Szudán és Líbia közti csempészútvonalhoz, és most, hogy nyilvánosságra került holléte, néhányan máris elindulhattak a darabjaiért. A minisztérium együttműködik a Királyi Légierő Múzeumával, hogy a roncs mihamarabb Nagy-Britanniába kerülhessen.