Tíz nappal korábbi, "Népemhez" című kiáltványában harcra szólította fel alattvalóit "létünkért, függetlenségünkért, jólétünkért". Az uralkodó hosszas habozás után végre a nemzeti ellenállás élére áll. Felhívása és a hadüzenet a nemzeti lelkesedés hullámát indítja el. Nemcsak Poroszországban, hanem a többi német államban is szabadcsapatokba tömörülnek az önkéntesek. A háború terheinek oroszlánrészét azonban kezdetben a porosz reguláris hadsereg viseli, amely az orosz csapatokkal együtt elfoglalja Mecklenburgot és az I. Napóleonnal szövetséges Szászországot. Több, nagy veszteséggel járó csata után a tavaszi hadjárat június 4/5-én a pleiswitzi fegyverszünettel ér véget. Mindkét oldal újjászervezi erőit. Őszre azonban Napóleon hátrányára változnak meg az erőviszonyok: Svédország és Nagy-Britannia a június 14-én megkötött reichenbachi egyezménnyel a Napóleon-ellenes táborhoz csatlakozik. Augusztus 12-én Ausztria hadat üzen Franciaországnak és rövid időre Bajorország is átáll a másik táborba.
