A Wittwelsbach-házból származó III. Lajos 1912 decemberében apja, Luitpold halála után vette át tőle a régens szerepét, hogy elmebeteg unokatestvére I. Ottó király helyett uralkodjék. 1913. november 5-én bár Ottó még élt, felvette a királyi címet. Lajost főként a mezőgazdaság és a közlekedés fejlesztése érdekelte, de - hűen a Wittelsbachok hagyományához - a művészeteket is támogatta. Az I. világháborúban csak a lehető legkisebb szerepet vállalta, bár 1917-től ellenezte Erich Ludendorffnak, a birodalmi német hadsereg tényleges irányítójának katonapolitikáját. A szocialista Kurt Eisner vezette bajor felkelés teljesen váratlanul érte Lajost. Bár nem mondott le a trónról, 1918. november 13-án, polgári és katonai tisztségviselőit felmentette hűségesküjük alól. Megkeseredett emberként, száműzetésben halt meg Magyarországon; a sárvári uradalomnak felesége, Mária Terézia főhercegnő révén volt a birtokosa.
