A próbafolyamatok előtt egyáltalán nem látott semmit az előadásból?
Nem, most láttam először. Nekem is tele volt meglepetésekkel, sok minden váratlanul ért.
Mi volt a legnagyobb meglepetés?
Tulajdonképpen az egész. Szente Vajk zseniálisan megrendezett egy közösségi retró színházi bulit, amelyben a közönség nem csupán néző, hanem sok tekintetben résztvevő is. Az egésznek van egy vidám spontaneitása, a mindenkori közönség pedig nagymértékben meg fogja határozni a hangulatot, hiszen nem lesz két egyforma előadás. Már csak azért sem, mert minden előadás vége egy kicsit máshogy alakul majd. Mi, az Illés zenekar tagjai is vállaltunk egy apró szerepet a produkcióban, de előadásonként változni fog, hogy Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, vagy én lépünk-e a színpadra.
Milyen érzés egy szerző számára mások szájából hallani a dalait? Volt már olyan, hogy a fejét fogta egy-egy feldolgozás hallatán?
Én alapvetően szerző és nem előadó vagyok, egy szerzőnek pedig mindig jól esik, ha mások játsszák a dalait. Inkább az előadók lelkiállapotához tartozik hozzá, hogy nem feltétlenül örülnek, ha mások használják azokat a dalokat, amiket tőle szokott meg és szeretett meg a közönség. Nekem óriási élmény hallani őket másoktól, főleg úgy, hogy ezek a dalok tényleg működnek, a régi Illés dalok nem avultak el. A retró mostanában nagyon trendi, sokan fordulnak a régmúlt idők zenekaraihoz és produkcióihoz. Van jó néhány Illés tribute zenekar is, de ők zenészek, itt pedig tehetséges színészek énekelnek.
Meg volt elégedve a négy főszereplő játékával?
Igen, nagyon élveztem. Szente Vajk úgy írta meg a darabot, hogy nem teljesen fikció: a négy főszereplő fiú egy kicsit saját magát alakítja, hiszen a saját nevükön szerepelnek, és ahogy ismerem őket, tudom, hogy mindannyiuk érdeklődési körében ugyanúgy szerepel az Illés zenekar. Mindegyikük szereti ezt a zenét, már korábban is hallottam őket a régi dalainkat énekelni. Ennek a megoldásnak van egy olyan szabadságfoka, ami másfajta előadásban nem lenne elképzelhető, ez pedig nagyon tetszik nekem. Vajk ráadásul fantasztikusan kreatív ötletekkel tűzdelte tele a játékot. Egy tulajdonképpen meghatározhatatlan műfajú produkció jött létre, ami magán hordozza a koncert és a vidám színházi kabaré hangulatát is, ugyanakkor engem kicsit egy stand-up comedy-re is emlékeztet, amiben dalok hangzanak el. Mindent összevetve úgy gondolom, hogy egy rendkívül erős élmény, és remélem, hogy hazafelé a közönség a darab során elhangzott Illés dalokat igyekszik majd felidézni, illetve azokat is, amik kimaradtak a produkcióból. Az Illés repertoárja azért sokkal nagyobb, minthogy teljes egészében be lehetett volna mutatni, de nyilván úgy válogatták a dalokat, ahogy azt a darab megkívánta.
Milyen érzés volt egy rövid ideig ?színészként? is színpadra lépni?
Nehéz volt, hogy egy adott jelnél kell színpadra lépnem és meghatározott pár mondatot elmondanom. Főleg az volt a furcsa, hogy be kell mutatkoznom, hiszen soha nem kellett színpadra lépéskor bemutatkoznom. Először el is felejtettem ezt a gesztust, de a jövőben igyekszem majd észben tartani. Szívesen vállalkoztunk rá, hogy ilyen formában részt vegyünk az előadásban, ezzel is szerettük volna jelezni, hogy elfogadtuk a koncepciót. Én nem tudom átérezni, hogyan fogadja és áll hozzá egy mai fiatal srác ezekhez a dalokhoz. Valószínűleg nem ugyanazt látja és érzi bennük, amit én, Vajk ezt sokkal jobban érzékelteti. Egy valami biztos, az Illés zenekar repertoárja úgy tűnik, hogy maradandó, és ez az év annak a jegyében telik, hogy valamikor ötven évvel ezelőtt megalakult ez a legendás csapat, amiből sajnos már csak hárman maradtunk.
(Fotó: Csákvári Zsigmond)
