A rudasló számára készült, 19. századi pazar fogatos szerszám mindegyik darabja épen megmaradt: a kantár, a vállhám, a kápa és a tartószíj is. Ezeken rézveretek, valamint az Esterházyak grófi címere látható ugyancsak rézből.
A képeslapgyűjtemény 341 darabból áll, a fotókon a város jellegzetes épületei láthatók többféle színben, különböző perspektívából. Galánta városképe és településszerkezete az elmúlt évek alatt jelentősen megváltozott. A fényképezés tömeges elterjedését megelőző évekből ezek a régi képeslapok az egyedüli forrás, amelyből megismerhetjük a város egykori arculatát.
A hangulatos képek által visszacsöppenhetünk a múltba, amikor az utcákon még lovasfogattal közlekedtek, és autó még csak mutatóban volt. Az üdvözlőlapokból olyan városkép tárul elénk, amelyre napjainkban már csak Galánta legidősebb lakói emlékeznek, és örökre eltűnt, de nem feledett épületek bukkannak fel, mint a barokk kápolna, a zsinagóga vagy a községháza.
Ahogy fejlődött a város, úgy szaporodtak az új építmények is: a vasútállomás, a takarékpénztár, a szolgabírói hivatal, a járásbíróság székhelye és az iskolák – a történelmi műemlékek mellett ezeket örökítették meg a legszívesebben. A későbbi évek során újabb épületeket, emlékműveket, ipari csarnokokat emeltek, amelyek a 20. század második felében ugyancsak a képeslapok kedvelt témáivá váltak.
A várost ábrázoló legrégebbi képeslapokat a múlt század első felében Neufeld Sámuel nyomdájában adták ki Galántán, majd később a képeslapokat a pozsonyi Kriváň és a besztercebányai Luna jelentette meg.
Az Ilyen is volt Galánta című, március 9. és április 30. között látható kiállításon az újonnan szerzett képeslapgyűjteményből láthatnak válogatást az érdeklődők. A múzeum munkatársai a kiállítás ideje alatt egyéb, a város történetéhez kapcsolódó programot is terveznek.
Fotók: Galántai Honismereti Múzeum
