Ilyen a világ?

Sok a vér, sok a halál a képeken - és ahogy Michele McNally, a zsűri elnöke elmélkedéséből is kitűnik, a fotó mindig brutálisabb, mint a tartalmát leíró szöveg. Egy csecsemőhulla - így, leírva - alulról üti a toleranciaszintet, fotón látva felülről. A háború hétköznapi tényeiből mindaddig sok van a fantáziánkra bízva, míg szemügyre nem vesszük ezeket a képeket.

Spencer Platt díjnyertes fotója például épp az ellenpontozással ér el megrendítő hatást: a piros Miniben ülő szép fiatal nők mintha egy pezsgős fogadásról léptek volna le. Pedig dehogy: alighanem menekülnek, vagy épp visszatérnek szétbombázott otthonuk helyszínére, szemügyre veszik a romokat. Az egyik - kissé fölhúzott orral - épp fényképet készít a mobiltelefonjával, a másik vagy sír tükrös napszemüvege mögött, vagy zsebkendővel takarja az orrát a támadó bűz ellen... Van valami oda nem illő a külsejükben, az autóban, a ruhában, a szemüvegben - és ez az oda nem illő, ez hívja föl a figyelmünket a környező romhalmazra.

Több mint 78 ezer felvétel közül válogatta a zsűri ezt a vándorkiállítást, amely a különböző kategóriák díjazottjait vonultatja végig a világon.

Magyar is van köztük: Szigetváry Zsolt felvételei a tavaly őszi tüntetés-sorozat néhány pillanatát ábrázolják - azt hiszem, nem tévedek, ha azt gondolom: az esemény maga került be ebbe a sokkoló gyűjtemény-be, saját jogon, ha úgy tetszik. Pedig Szigetváry egyik képe igazi fotóművészeti bravúr - az a fajta, amikor a tehetséges embert a szerencse, a körülmények is segítik. A képen egy idős asszony néz ki egy villamos ablakán a tüntetőkre; lefelé görbülő szája arról beszél, hogy látott ő már ilyent és ilyenebbet is, a tekintete egyszerre rezignált és aggodalmas. És jól látszik az egyik tüntető, vállára vetve lobog az árpádsáv - és az ő tekintete mintha összeakadna az idős asszony pillantásával, mintha egyetlen töredék pillanatra egymásba kapaszkodnának a szemek, mintha ugyanerre a töredék pillanatra megmeveredne a fiatalember, és arca komor vonásait valami tűnődésféleség oldja... Drámai pillanat ez, sorsokról, helyzetekről beszél.

És ahol sem háború, sem tüntetés nincsen éppen - ott nyomor van, színes, szagos, szélesvásznú nyomor. Guggol a kilencéves Esther a

svéd Per-Adams Pettersson felvételén, egyik kezében már majdnem rutinosan fogja a cigarettát, a másikban kis kerek tükör; fölötte két valamivel idősebb társa áll, egyikük a kislány haját zselézi éppen. Esther "szex-munkás" Kongóban, hajléktalan és alighanem árva, a tarifája egy dollár. A finom és összkomfortos nagyvárosok is az árnyoldalukkal tüntetnek: ha Róma, akkor a képsorozaton a hajléktalanokat ebrudalja ki a hatóság egy jogtalanul elfoglalt épületből (az egyik képen egy szobában az alkalmi ravatalon kisgyerek fekszik); ha Párizs, akkor a hajléktalanoknak osztogatott feltűnő sátrak "pompáznak" a város legszebb helyein, lakottan, persze; ha S?o Paulo, akkor a viadukt tövében hevenyészett boksz-edzőterem, ahol a város nyomorultjai álmodnak a sport általi ki- és fölemelkedésről, például az ötvenéves Garrido, aki kutyájával mindjárt az "edzőterem" szomszédságában lakik...

Nem hinném, hogy a World Press Photo teljes spektrumában bemutatná, hogyan is élt és halt az emberiség 2006-ban. Azokat a pillanatokat ragadják meg a fantasztikus fotók, amelyek az emberiség megemelkedett tűréshatárát célozzák meg és teszik próbára. Azokat, amelyek képbe fogalmazva újraírják a tudósítások kiüresedett frázisait.

Az én "győztes" képemet Nina Berman amerikai fotós készítette: esküvői kép. A fiatal, gyönyörű menyasszony, Renee Kline földig érő hófehér ruhában fogad örök hűséget párjának, Ty Ziegel amerikai tengerész-gyalogosnak. A lány kezében vörös rózsacsokor, benne egyetlen szál fehér rózsa: szép. Az egyenruhás katona az első iraki küldetése után jegyezte el a lányt, majd a második után vette feleségül. A második misszió során egy öngyilkos bombamerénylő támadása közben megsérült: fél szemére megvakult, feje a fölismerhetetlenségig összeroncsolódott, bőre összeégett: szörnyszülött roncs lett belőle. Lehajtott fejjel áll világszép menyasszonya mellett. És a lány tekintete - na, ebben van benne a minden.