A tökéletes díszt két dolog jellemezte régen: ehető és könnyen előállítható volt.
A karácsonyfa díszei között a parasztságnál fontosak voltak az édességek, sütemények, hiszen ezek a karácsonyi, ünnepi időszakban különleges finomságnak számítottak. Mézeskalács, kelt tésztából készült madár vagy emberalak, ostya, szaloncukor és habcsók is díszíthette a fát.
Mézeskalács
A mézeskalács Jézuska, Mária, szent család, bölcső, szív, csillag, hold, csizma, angyal, olvasó, ló, baba vagy huszár alakban került az ágakra. Otthon sütötték vagy árustól vették. A vásárolt mézeskalácsot papírkép is díszíthette, a kép nélküli darabok rózsaszínűek vagy sárgák voltak.
Szaloncukor
A szalonczukedlinek, a salonzukerlnek nevezett karácsonyi édesség igazi hungarikum. A szaloncukor őse a fondant, ami a 19. század elején érkezett Magyarországra. Ezzel kínálták a szalonban fogadott vendégeket, innen ered a neve. Az ünnepekkor kínált szaloncukor aztán utat talált a karácsonyfára, díszként is. Eleinte csokoládégolyó vagy egyszerű cukorka került a papírba, majd a 19. század második felében elkezdődött a szaloncukor gyártása. A 19-20. század fordulóján indult meg a Gerbaud és a Stühmer csokoládégyárakban a nagyüzemi termelés. A csokoládé bevonatú szaloncukor előnye az volt, hogy megakadályozta a cukor kiszáradását.
A szaloncukor házi változata már a 20. század első felében megjelent a parasztság körében. A cukor azonban rendkívül drága volt, így ha nem tudtak főzni, pótolták a szaloncukrot: az évről-évre elrakott papírba nem ritkán kenyérhéj, szén- vagy krumplidarab került, vagy a gyerekek megtréfálása céljából fagyott répa. Volt, hogy félbevágott kockacukorral vagy aszalt szilvával helyettesítették a szaloncukrot. A szaloncukor elkészítéséhez kristálycukrot pirítottak, főztek (volt, hogy tejben), vagy cukorrépaszirupot főztek sűrűre. Kávéval, darált dióval ízesítették a masszát, deszkán kiterítették és felvágták.
Ostya
Több helyen szokás volt a karácsonyi ostyák fára akasztása is (például Pilisszentkereszten). Az ostyasütővel készített fehér, piros, vagy sárga, tojás, cukor, liszt, tej és víz keverékéből sütött tészta Jézust ábrázoló részét kivágták és cérnaszálra fűzve a fára akasztották. Az ostya nemcsak a fa dísze, de a karácsonyi étkezés egyik fontos eleme is volt, mézes ostyát fogyasztottak először a család tagjai.
Karácsonykor szokás volt az ostyahordás, amely során a tanító az iskolás gyerekekkel minden családnak küldött az ostyából. Ezért természetben fizetséget kapott (lisztet, babot, tojást, kolbászt), és a gyerekeket is megajándékozták pénzzel, almával, aszalt gyümölcsökkel.
Habcsók
Bár vidéken néhol csak a 20. század közepén kezdett terjedni, a habcsókot jóval korábban ismerték már, és alkalmazták díszként is. Erre bizonyíték, hogy az első világháborús frontkarácsonyok fotóin némely fán már kivehető a habcsók. Népszerűsítésében a falusi értelmiségnek, a magasabb társadalmi osztályoknak fontos szerepe volt: a csákberényi kastélyban a cselédgyerekeknek például ezt készítették karácsonyi ajándékként.
Kelt tészta
A karácsonyfára szokás volt kelt tésztából sütött madarat is feltenni, de akár szarvas alakú is előfordult. A madárka szeme bors volt, esetleg kendermag, és természetesen a gyerekek megehették. A kalács másképp is szerepet kaphatott, a Délvidéken fonott kalácsba szúrták bele az összehajlított tüskeágakat. Kalácstészta lehetett alapja emberalakos karácsonyfadísznek is, két lábbal és cirokszemmel kiképezve.
Sütemény
Zsíros tésztából sütött és különböző alakokra szaggatott sütemények az ország szinte minden pontján díszítették a fát. A szalalkális, szalagóriás sütemények a mézeskalácsokkal hasonlatos alakzatokban kerültek a fára.
Csokoládé
Az édesipar fejlődésével természetesen a csokoládéfigurák is egyre nagyobb számban felkerültek a fára különféle alakzatokban: például csizma, virág vagy az üvegdíszeket utánzó gömb, toboz formájában, főként a polgárság körében.
De mi volt a díszek jelentése?
A díszek nagy része Jézust szimbolizálja, így az alma, a dió és az ostya is. Az alma emellett a paradicsomi fa gyümölcsére, a bűnbeesésre is utal, de egyes helyeken azért is tették a fára, hogy az eladó lány egészséges legyen. A dió szerencsét is jelent. A különböző füzérek a paradicsomi kígyót idézik. A csillag a világ világosságára és a betlehemi csillagra egyaránt utal. A mézeskalácsot néhol egészségvarázsló céllal függesztették a fára. A gyertya szintén jelentős Jézus-szimbólum, legegyszerűbben körültekert dróttal, majd csíptetve erősítettek a fa ágaira, dombornyomású pléh, színes csíptetőben. A két világháború között előfordult az is, hogy egyáltalán nem volt gyertya egyes házaknál, itt dióhéjba tett olajjal világítottak. Ha közelebbről megnézzük a mai karácsonyfát, akkor láthatjuk, hogy a korábbi hagyományok, formák máig élnek, és szorosan kapcsolódnak a karácsony lényegéhez és üzenetéhez: Jézus születéséhez, a szeretet ünnepéhez.
Nyitókép: polgári család szaloncukorral ékesített karácsonyfája (1939), adományozó: Fortepan
Nagyné dr. Batári Zsuzsanna néprajzkutató cikke eredetileg a Skanzen blogján jelent meg.
