- Tudatos döntés vagy véletlen, hogy török származása ellenére olaszabb filmeket készít, mint a mai olaszok? Engem Vittorio de Sica könnyed realizmusára emlékeztet.
- Nagyon köszönöm, hogy ezt mondja - bár nem szoktam erre gondolni. Én török melodrámákon nőttem fel, amelyek stílusukban talán rokoníthatók a régi olasz filmekkel. Amikor forgatok, nem elszántan dolgozom így vagy úgy. Tény azonban, hogy nagy rajongója vagyok az olasz filmművészet jeles alkotásainak. Ráadásul de Sica, akit példaként felhozott, a kedvenc rendezőm. Mégsem mondhatom, hogy kifejezetten szeretném megidézni az olasz filmes hagyományokat; valószínűleg csak arról van szó, hogy ezen a filmes nyelven nevelkedtem. Ugyanakkor bevallom, jólesett, amikor Olaszországban is a klasszikus commedia italianához hasonlították az új filmemet, mondván: van benne gonoszság, ravaszság, tragédia, de humorral, komédiával váltogatva.
- Először forgatott Rómán kívül. Miért választotta Lecce városát?
- Néhány éve egy díjátadó miatt utaztam Puglia tartományba, és elbűvölt nem csak a táj, hanem az ott élő emberek is. Mintha megőrizték volna a hetvenes évek Olaszországának nyitottságát, érdeklődését. Az utóbbi időben sok minden átrendeződött a világban, leomlott ugyan a berlini fal, de a New York-i ikertornyok is. Régi falak helyett újak emelkedtek. Pugliában ezt nem érzékelem. Ha valahonnan újra lehetne teremteni a régi Olaszországot, hát szerintem onnan. Ráadásul Lecce díszpolgárrá avatott, úgyhogy ha felteszik az állandó kérdést, török-olasz vagy olasz-török alkotó vagyok-e, azt felelhetem: Lecce-i rendező.
- Praktikus döntés, hogy bizonyos színészeit több filmre is visszahívja?
- Én úgy tekintek a színészekre, mint akik nem e világból valók, inkább imádnivaló földönkívüliek. A színészeim előtt szégyentelenül megnyílok. Végletes érzelmek jönnek elő belőlem, nem röstellek a jelenlétükben sírni, nevetni. Ez őket is megnyitja, bizalmas kapcsolat, erős érzelmi kötelék alakul ki. Isabella Ferrari egyszer megkérdezte: hogy tudsz ennyi embert egyszerre szeretni? Tudok. A Szaturnusz gyűrűje szerintem ezért sikerült. És ezért van az is, hogy egyes színészeket újra hívok ? ilyen őszinte kapcsolatban könnyű együtt dolgozni. A forgatókönyveket mindig az összes szereplővel összeolvasom, hogy azok is találkozzanak, akiknek a filmben nem lesz közös jelenetük. Mindenki hozzászól mindenhez, és a tapasztalatok alapján dolgozom ki a végleges szöveget.
- Szembesül olyan elvárásokkal a kritika részéről, amelyeknek nincs kedve megfelelni?
- Soha nem érdekeltek a trendek, és mivel abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy a filmjeim anyagilag megtérülnek, nem tudnak sarokba szorítani. Nem is értem, miért kellene mindenkinek ehhez vagy ahhoz az irányzathoz alkalmazkodnia. Én nem tudok máshogy alkotni, mint teljes szabadságban. Nem törődöm vele, milyen nyomás, divat érvényesül, nem is próbálok neki megfelelni.
- Van olyan filmje, amit ma már máshogy készítene el, vagy téma, amivel nem foglalkozna?
- Nem vagyok hajlandó ezen gondolkodni. Nyilván változik a világ, és változom én is; máshogyan látok dolgokat. Elvben biztos mindent újracsinálnék, máshogyan. Ha hagynám, hogy ez a gondolat beférkőzzön az agyamba, iszonyúan szenvednék, hogy mit rontottam el. Tehát az álláspontom: abban az élethelyzetben a megfelelő szereplőket választottam, a megfelelő témával foglalkoztam, vagyis úgy jó minden, ahogy van. Így tekintek az elkészült munkáimra.
- Szívesen nézi őket újra?
- Valami gyengédség, nosztalgia fog el tőlük. Nem is magát a filmet látom, hanem az életemnek azt az időszakát, amikor készült. Eszembe jutnak az emberek, akikkel együtt dolgoztam heteken, hónapokon át - a velük való kapcsolatom. Ha a Tudatlan tündéreket nézem, arra gondolok, mennyivel könnyedebb voltam akkoriban. Egyrészt fiatalabb, másrészt az akkori Róma is fiatalos, pezsgő életű város volt, tele friss gondolatokkal. Sokkal könnyedebb helynek tűnt, mint manapság. Ma már keményebb, súlyosabb város.
- Következő filmjét Isztambulban forgatja, török és olasz színészekkel. Korai a témáról kérdeznem?
- Azért korai, mert hihetetlen gyorsasággal változtatok a terveimen. Az a forgatókönyv, amit három hónappal ezelőtt felvázoltam, mára teljesen megváltozott. A címét elárulom: Majd sírok utána. A történet gerince létezik csupán, a többi rég kicserélődött.
- Miért először forgat a szülőhazájában?
- Harmincöt éve Olaszországban élek. Ez idő alatt Isztambul csodálatos változáson ment keresztül, nem is tudom megmagyarázni, hogy mitől. Mindenesetre szeretném megmutatni a világnak, hátha mások is úgy rácsodálkoznak, ahogy én. Viszont eszembe jutott egy válasz egy korábbi kérdésére.
- Melyikre is?
- Hogy min változtatnék a mai fejemmel. A múlt heti terveimen. Akkor ugyanis tegnap jöttem volna Budapestre, ma pedig elmehetnék Bariba, hogy átvegyem a filmemnek ítélt díjakat.
Kritikánk a filmről: Sorry I?m A Lady - SZERELEM, PASTA, TENGER
