Irodalom

A könyvek, amik vagyok: Kiss Gergely

Nagy Daniella 2025. december 1.

Mely könyvek formálnak minket azzá, akik vagyunk? Új sorozatunkban ismert arcok vallanak személyiségformáló olvasmányaikról – ezért a cím: A könyvek, amik vagyok. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, jogász gyerekkora óta rengeteget olvas, ezáltal tágítja a látókörét és tanul mások fantáziája által felépített vagy valóságban megélt történetekből. A benne korán ébredő csapatszellem miatt még azelőtt olvasta az Egri csillagok hősies várvédőinek történetét, hogy az iskolai szinten kötelező lett volna.

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

„Gyerekkoromban rengeteget olvastam a sport és a tanulás mellett is. A gyerekirodalmi sorozatok – Delfin könyvek – mellett nagyon érdekeltek a történelmi regények. A két fő kedvencem A Pál utcai fiúk és az Egri csillagok volt. Ezekre nem csupán kötelező olvasmányként tekintettem, azon túl is fontosak voltak számomra.

Az Egri csillagokat egy évvel hamarabb elolvastam, mint hogy kötelező lett volna. Imádom a történelmet.

Izgatott, hogyan éltek akkoriban az emberek, és szívesen elképzeltem magamban azt a sok mindent, amit Gárdonyi Géza részletesen leírt. Belegondoltam a magyar történelmi hősök életébe, és azt kívántam, bárcsak láthattam volna őket élőben.”

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

„Emlékszem, olvasónaplót kellett írni. Fontosnak tartottam ezt a munkát. Nagyon jól, átgondoltan, rajzokkal kiegészítve akartam megcsinálni, így – az Egri csillagok olvasónaplójához hasonlóan – rengeteg energiát fektettem az elkészítésébe.

Talán azért érintett meg ennyire ez a két regény, mert akkoriban már javában kezdtem csapatemberré válni, és érdekelt, hogyan működnek együtt a férfiak a várvédelem során és hogyan működnek együtt a fiúk a grund védelmében.”

Robert Merle: Mesterségem a halál

„Kiskamasz koromban, a hidegháború vége felé felkeltették a figyelmem a bűnügyi regények, érdekelni kezdett a kémek titkos világa. Nagyon fontos volt nekem Ken Follett és Robert Merle. Több Rejtőt is elolvastam. Sokat mazsoláztam az apukám könyvei közül. Ő munkásember volt, de nagyon szeretett olvasni – jó emlékként őrzöm, hogy akármilyen nehéz munkája is volt, és akármennyire is nyúlt időnként alkoholhoz, olvasott. Ez nagyon tetszett nekem. Nem csak az ő kötetei közül válogattam, könyvtárba is jártam.

Nem zárkóztam be a könyvek világába, de szerettem azt. Sok háborús regényt is olvastam, ezek közül Walter Lord Hihetetlen győzelem című könyve állt hozzám a legközelebb. Lord részletesen leírja benne a japán és amerikai anyahajók mozgását. Taktikai szempontból is hihetetlen nagy győzelem a Midway-szigeteki csata, ami a Csendes-óceán felügyeletéért vívott döntő ütközet volt. Robert Merle-től a Mesterségem a halál című könyv volt nagyon meghatározó számomra fiatal felnőttként.

Ez egy nagyon brutális könyv.

Egészen megdöbbentő aspektusa a holokausztnak és a második világháború szörnyűségeinek, ahol tárgyilagosan, dobozok raktárban történő pakolásához hasonlóan vezették le több tízezer emberi sors tönkretételét és elpusztítását.

Egészen ijesztően szörnyű. Teljesen lebilincselt a meghökkenés az olvasása közben.”

Raphael Honigstein: Jürgen Klopp – Hadd szóljon!

„Ezt követően elkezdtek érdekelni az életrajzi és önéletrajzi könyvek, amik részben egy adott ember életéről szólnak, részben pedig az adott élet által magában foglalt üzenetről. Nekem nem igazán volt egy nagy meghatározó példaképem. Persze, Benedek Tibire, a világ legnagyobb legendájára borzasztóan felnéztem – eleinte a lelátóról, szurkolóként, majd miután tizenhat éves koromban bekerültem a válogatottba a nagyoktól tanulni, már testközelben –, de mindenkitől próbáltam tanulni.

A látóköröm tágítására törekszem, ezért mindenféle író – köztük például Márai Sándor – számos könyvét olvastam gondolkodásmódtól és értékrendtől függetlenül, hogy lássam, mit gondol ő, és mit gondolnak a vele szemben álló nézőpontú emberek.

Bruce Lee hongkongi származású kínai harcművésztől kezdve amerikai filmsztárokon át csomó sportoló – a legutóbbi időkben Alex Ferguson skót labdarúgócsatár, Jürgen Klopp német labdarúgó és edző, Kobe Bryant amerikai kosárlabdázó, Michael Jordan amerikai kosárlabdázó – könyvét is olvastam. Ezután léptek be az életembe az önfejlesztő könyvek, amik megmondják a tutit azzal kapcsolatban, hogy hogyan legyen az ember boldog, gazdag, sikeres stb. Az ilyen jellegű könyvek között vannak nagyon félrevezetők, rosszak, és vannak kifejezetten jók is. Mindig próbáltam ezeket és az ezekben megosztott gondolatokat kritikusan nézni – éppúgy, ahogy az életrajzi írásokat –, és igyekeztem megtalálni az egyensúlyt a negatív és a pozitív példák között, igyekeztem mindegyikből tanulni.

Szívesen olvastam interjúköteteket is, ahol 20-25 értékes embertől is lehetett inspirálódni. Ugyanakkor néha beleolvasok verseskötetekbe is, szeretem a verseket. Én is írtam egy könyvet 2014-ben, ami két kiadást is megért – a könyv sikerét az tükrözi, hogy szinte teljesen el is kelt mindkét kiadás. Három újságírói megkeresést követően vettem a bátorságot, hogy a Libri Kiadóval összedolgozva – így összesen öten összefogva – megvalósítsuk a tervet. Ezzel együtt tízes nagyságrendben készült könyv a csapatunkról és egyes csapattársaimról. Örülök, hogy ezzel kulturális értéket teremthettünk. Emellett két sportpszichológiai könyvbe is volt lehetőségem írni egy-egy fejezetet.”

Mario Puzo: A keresztapa

„Két-három regényt olvastam Puzótól. A keresztapát a gimnáziumi baráti körömben és később az olimpiai bajnok vízilabdacsapatban is sokat emlegettük.

Ebben a könyvben megjelenik egy velejéig romlott bűnöző közeg és az is, hogy ez a közeg milyen etikai kódexeket talál ki, épít föl, próbál betartani vagy épp igyekszik megszegni a hazugság és a becsület határmezsgyéjén élve.

Magát az átlagtól eltérő történetet és a történetszövés módját is izgalmasnak tartottam, tartottuk a csapattal. Tele van ikonikus mondatokkal.”