Mi teszi felejthetetlenné számotokra a koncertet, amelyet a Hajógyár megörökített?
Brucker Bence: Az eddigi pályánk során erre a koncertre készültünk a legtudatosabban és a legtöbbet – leszámítva a 2021-es emlékkoncertet, ami teljesen más hangulatban telt –, hiszen ez egy új kezdetet jelöl. Rengeteget dolgoztunk rajta, az év első fele csak és kizárólag erről szólt számunkra. Ez látszik is a végeredményen, hiszen korábban sosem volt olyan megfontolt ívű műsorunk és olyan komoly színpadképünk, mint ezen a Budapest parkos koncerten. A vizuálra is nagy hangsúlyt fektettünk a kreatív segítőinkkel együtt, szorosan kapcsolódott a lemez társasjátékos tematikájához. Hozzáteszem, a dobosunk, Veress Áron Roni két héttel a koncert előtt bokaszalag-szakadást szenvedett, és az utolsó pillanatban kellett beugrania két jóbarátunknak, akik megtanulták a setben szereplő dalok egy-egy felét, így tudott megvalósulni a koncert. A nehézségek fényében kifejezetten büszke vagyok arra, hogy – ahogy az az elkészült filmen is látszik – igazán magas színvonalon tudott megvalósulni ez az este.
Stefán Tamás: Ez a koncert a zenekar új fejezetének, újrakezdésének jelképe.
Nagy izgalom és munka övezte azt a lelkileg is megterhelő folyamatot, amely során új fejezethez méltó módon raktuk színpadra a lemezt.
S. T.: A lemez címe, az Innen szép nyerni tragikomikus érzéseket, gondolatokat foglal magába.
Ebből a megállapításból fakad a teljes lemez koncepciója, ami a dalokhoz készült klipekben és a megörökített koncert vizuáljában is visszaköszön.
Hogyan tudtok erőt meríteni egymásból, miként tudjátok a lehető leghatékonyabban játszani az életjátékot?
S. T.: Úgy gondolom, hogy ez zenekarként különösen nehéz, hiszen sokszereplős a társaság. Az öt tag mellett ott van a menedzser és a crew, akik hozzánk hasonlóan küzdenek akár a gyásszal, akár a hétköznapi nehézségekkel. Mindenki egyéni tempóban dolgozza fel a traumákat és a problémákat, így gyakran előfordul, hogy amikor az egyikünk épp jobban érzi magát, akkor egy másik csapattag van mélyen. Emiatt néha nehéz kezelni egymást, de ugyanez az oka annak is, hogy segíteni tudjuk a másikat.
Milyen az általatok tervezett, a lemez mellett kiadott AWS-társasjáték?
S. T.: Ez egy vicces, könnyed hangvételű társasjáték, amely tele van a zenekarhoz kapcsolódó történetekkel, fun factekkel és feladatokkal.
B. B.: Igen, ez egy vicces extra a lemezhez, ami – bár pozitív és negatív kártyák egyaránt vannak benne – jól ellensúlyozza az album komor hangulatát. Azt gondolom, hogy kellemes estéket szerezhet azoknak, akik akár csak egy kicsit is kapcsolódnak a zenekarhoz. Mindig próbáltunk túllépni azon és többet adni annál, amit a piac kötelezően diktál, ebben a szellemben készült a lemez mellé a társasjáték.
S. T.: Az is erős alapot jelentett a játék létrehozása során, hogy célunk közelebb hozni egymáshoz az embereket, és célunk közelebb hozni magunkhoz a hallgatókat. Fontos számunkra a közösségépítés, és ez a társasjáték nagyon jó eszköz ehhez.
Hogyan jött létre a zenekart körbeölelő erős hallgatói bázis, a magára AWS-családként hivatkozó közösség?
B. B.: Mindig igyekeztünk két lábbal állni a földön, közvetlenül és nyitottan viszonyulni a közönséghez, amelynek több tagjával is jó, baráti kapcsolatot ápolunk. Vannak olyan visszajáró emberek a koncertjeinken, akiket régi ismerősként köszöntünk, adott esetben meghallgatjuk őket, és segítünk nekik. Szerintem ez vezethetett oda, hogy kialakult ez a jó, összetartó közösség.
Sok fiatal hallgatónk most találkozott először a gyásszal – örülök, hogy mellettük lehettünk ebben a nehézségben, és annak is örülök, hogy Tomi érkezését követően együtt tudtunk átlépni velük az új fejezetbe. Az első, Tomival készült, Odaát című dalunk ezt fogalmazta meg: együtt lépjünk a valóságba.
S. T.: Igen, ez a közösség is Örs egyik hagyatéka.
Miként jött létre az AWS-család közös programja, az AWS Tábor?
B. B.: Örs ötlete volt, hogy csináljunk egy AWS Tábort, amely a jövőben akár ki is nőheti magát és amely köré akár fesztivált lehetne építeni. Eddig két tábort rendeztünk, mindkettő remekül sikerült. Szerintem minden jelenlévő életre szóló élménnyel gazdagodott, minket is beleértve.
S. T.: Így van. Barátságok köttettek, társaságok alakultak ki, mi is sok táborozóval barátkoztunk össze. Úgy érezzük, ez a közösségépítés teteje. Mindenképp szeretnénk folytatni.
Milyen érzés látni a közönség soraiban a zenétektől viruló boldog arcokat?
B. B.: Ehhez nem lehet hozzászokni, ez minden egyes alkalommal wow-élmény. Ugyanakkor egy koncert alkalmával annyi mindenre kell figyelnünk, hogy nem tudunk mindent a maga teljességében azonnal tudatosítani, és szükségünk van pár napra, míg leülepednek és feldolgozásra kerülnek a megélések. A koncertfelvételek újranézése során mindig újraéljük az élményt is, ezért is örülünk különösen annak, hogy ez most ennyire jó minőségben lett megörökítve. Volt már korábban parkos és máshol rögzített koncertfilmünk is, de
S. T.: Nekem általában az marad meg a koncertek kapcsán az emlékeimben, hogy mennyire izgultam előtte és milyen jól éreztem magam utána. A koncert maga, a színpadon töltött idő annyira felfűtött állapotban történik, hogy néha alig maradnak róla emlékeim – több előadó elmondásából tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül –, ezért, ahogy Bence is mondja, nagyon jó, hogy volt lehetőségünk megörökíteni ezt az estét.
Az új fejezet kezdetén állva hogyan látjátok, merre visz titeket az út?
S. T.: Reméljük, hogy mindenképpen előre. (nevet) Piszok nehéz volt megcsinálni az új fejezetet jelző lemezt, de épp ezért bízom benne, hogy a létrejötte megerősít minket abban a tudatban, hogy bármilyen falon átmegyünk – ahogy abban a tudatban is, hogy vannak hallgatóink, rajongóink és barátaink, akik megfogják a kezünket, és velünk együtt szaladnak át a falon. Ugyanakkor a lemez léte előrevisz minket a hétköznapokban azáltal, hogy megerősít minket abban, hogy igenis csinálhatjuk azt, amit a legjobban szeretnénk csinálni, hiszen van tere, hallgatósága.
B. B.: Többek között ezen a nagyszabású Budapest parkos koncerten is tisztán látszik, hogy előre megyünk. Minden eddiginél nagyobbat álmodtunk, és meg is tudtuk valósítani, és ennek a folyamata erős és jó alkotóközösséggé kovácsolt minket.
Mi jellemzi a szoros alkotóközösségként megélt kreatív folyamataitokat?
S. T.: Ez az a rész, amelyről nem kizárólag ódákat tudunk zengeni. Vannak olyan részei az alkotófolyamatnak, ahol nehezen vergődünk zöld ágra egymással és az ötletekkel. Komolyan vesszük a folyamatot, hiszen felelősök vagyunk azért, amit alkotunk. Nekem nem voltak nagyobb projektjeim az AWS előtt, és különleges élmény dalszövegíróként, hogy ennyi ember hallgatja a szövegeimet. Most kezd realizálódni bennem, hogy nyitott fülekre talál az, amit mondani akarok. Így mélyen elgondolkodom, hogy mi az az üzenet, amit át szeretnék adni a hallgatóknak, mi az, amit érdemes hallaniuk? Ilyen szempontból nem mindig könnyű a kreatív alkotás folyamata, de annál érdekesebb és inspirálóbb.
B. B.: Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nálunk mindenki dalszerző – bár ez akkora előny, amekkora nehezítő tényező időnként, hiszen mondhatjuk, hogy sok dudás van egy csárdában. Sokat beszélgetünk arról, hogy kinek milyen ötlete van, kinek mi tetszik vagy nem tetszik, és így végül mindig megtaláljuk a közös nevezőt. Míg idáig eljutunk, rengeteg finom szűrőn megy át a dal, és mindannyiunkhoz közel álló szerzemény keletkezik.
S. T.: Így van. A lemez utolsó simításait együtt, egy szobában ülve végeztük el, és ez egy nagyon gördülékeny, közös hullámhosszon megélt folyamat volt.
Hogyan definiáljátok az immár 18 éves AWS-t, amelynek a nagykorúságát december 7-én ünneplitek az Akvárium Klubban, a Szalagavató címen futó koncerteteken?
B. B.: Nagyon durva belegondolni, hogy már 18 éves a zenekar. Sokszor még azt is nehéz elhinni, hogy mi magunk felnőttünk, nemhogy azt, hogy már nagykorúak azok az emberek, akik az AWS alapításakor születtek. Szépen lekövethető, több szakaszból álló folyamatként zajlott le a zenekar velünk együtt történő felnövése. Az anyagaink jól tükrözik, hogy hol tartottunk éppen a magánéletünkben. A 18 éves énünk kicsapongó fiatalként ment fejjel a falnak, a mostani énünk pedig tudatosan és átgondoltan működik. Ez az érés a zenénken is látszik, ami az első lemezeken még szárnypróbálgatást mutatott, ma pedig már úgy kísérletező, hogy mellette letisztult is.
S. T.: Szerintem is. Én még csak két éve vagyok a zenekarban, de immár tizenkét éve ismerem a srácokat. Egy zenekar esetében úgy tekintek az évekre, mint a kisállatok életkorára: fel kell szorozni héttel. Úgy gondolom, hogy 18 év már elég soknak számít. Én úgy látom a formálódást, hogy
Hogyan kell elképzelni egy AWS-szalagavatót?
B. B.: Ideillő tematikát akartunk adni ennek az egésznek, hogy azonosulni tudjunk az esemény hangulatával, és ne merüljön ki a koncert szülinapi jellege egy gyertyafújásban. Lesznek szalagavató-szerű elemek, de nem visszük el nagyon kretén irányba a dolgot. (nevet) Alapvetően ez egy olyan koncert lesz, amely felöleli a zenekar 18 évét. Nagyobb bátorsággal fogunk visszanyúlni egy-két olyan dalhoz, amelyet elég rég játszottunk, Tomival pedig még soha nem adtunk elő. Picit nosztalgiázunk, jelen lesznek az új dalok – felöleljük az egész életművet, közben pedig nagyon jól érezzük magunkat.
S. T.: Igen, és ez az egész szalagavató-jelleg jól passzol a zenekarhoz. Egyszerre sugall felnőttséget és érettséget, egy metálzenekar koncertje esetében mégis kissé vicces, mókás, könnyed hangvételű dolog.
