Vajon mit jelent a szépség?
Ízlés kérdése? Lájkokban mérhető? A fröccsöntött giccs is lehet olyan szép, mint egy Fabergé-tojás? A szépség igazi arca a rászánt időben mutatkozik meg: az láthatja, aki elidőz vele. A Magyar Kultúra magazin legújabb, Szép lapszámát ajánljuk.
„Szép az, ami érdek nélkül tetszik” hangzik Immanuel Kant filozófus elhíresült gondolata, amely szerint a szépség megítélése független a tárgy hasznosságától vagy más egyéb célunktól. Valamit tehát pusztán önmagáért találunk szépnek, nem azért, mert bármilyen anyagi vagy egyéb hasznot hajt. Az évezredek bölcselete persze sokrétű gondolatfolyamokban igyekezett megragadni a szépség mibenlétét – mára szofiszikált meghatározást könnyebb megfogalmazni, mint egyszerűt és vitathatatlanul igazat. Mindezt figyelembe véve a Magyar Kultúra magazin szerkesztői és szerzői két állítás igazságát próbálták tetten érni a világ dolgaiban:
1. A szép tetszik.
2. A szép nem az, ami tetszik.
Ez a paradoxon rávilágít arra, hogy míg a tetszés alapvető ismérve a szépnek, a tetszetős milyen könnyen megtéveszti a felületes nézelődőt. A legfrissebb lapszámban leginkább azt igyekeztek feltárni, mi miért tetszik az embernek – mondhatnánk azt is, hogy miközben keresték a szépség megértéséhez vezető utat, bejelölték a zsákutcákat a térképen. A szépség igazi arca a rászánt időben mutatkozik meg: az láthatja, aki elidőz vele. Ebben a szemlélődésben egyre különlegesebb, bonyolultabb, megrendítőbb és felemelőbb lesz, ami szép. A tetszetős pedig egyre sekélyesebb, üresebb, unalmasabb és zavaróbb.
De vajon mi minden fért bele a vizsgálódásba?
Fröccsöntött képek, hazaszeretettől dagadó mellkas, anyaság, síró gyerek, naplemente, távolban vágtázó lovak, tengerpart, szerelmespár – mindannyian találkoztunk már giccsel, még ha nem is tudunk róla. De ha ennyire közkeletű jelenségről van szó, hogyan tudjuk megfogni a lényegét? Ezt a furcsa és egészen fiatal jelenséget járhatjuk körbe Pálfalusi Zsolt esztéta, filozófus, íróval, A világ legszebb kutyatemetője és a Performansz című könyvek szerzőjével, Martin Heidegger A világkép kora című tanulmányának és Tomáš Kulka Giccs és művészet című műveinek fordítójával.
Dr. Horvát Márta a művészetterápia erejébe avatja be az olvasót, abba a folyamatba, amikor a tudattalan a rajzlapra szivárog, Piros Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel pedig játékosságról, képzeletről és női mintákról beszélget Szilágyi Diána – valamint arról is, miféle fájdalmakból és titkokból születhet meg a kiegyensúlyozottság és a harmónia. Dr. Makai Gábor a szépség pszichológiájáról és a lájkokban mért szeretetről mesél. A külső megjelenés és az önértékelés kölcsönhatásban áll egymással – manapság jobban, mint bármikor, a testképünk pedig bizony befolyásolja az önértékelést. És vajon mi lesz akkor, ha kevesebb lájkot, visszajelzést kapunk, mint amennyire vágyunk? Leminősítjük saját magunkat?
Ha pedig már itt tartunk, felmerül a kínzó kérdés: a szépség vajon ízlés kérdése? Dr. Bereczkei Tamás szerint egyáltalán nem, ugyanis rejtett minták irányítják, kihez vonzódunk. Hogyan dönti el az agyunk, ki tetszik és ki nem? Változik-e az életünk során az, hogy kikhez vonzódunk? Miért bízunk jobban a szép emberekben? Miért méregetik egymást a nők? Miért választják a férfiak a fiatalabb nőket? Miért hasonlítanak egymásra a házastársak? Bonczidai Éva főszerkesztő az evolúciós pszichológia nemzetközileg elismert képviselőjével, a Pécsi Tudományegyetem professzorával, a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport vezetőjével beszélget ezekről a kérdésekről. A professzor az MTA doktora, végzettsége szerint kutatóbiológus, a filozófiai tudományok kandidátusa és a pszichológiai tudományok doktora. Dr. Bereczkei Tamás abba is beavat, hogy milyen rejtett mozgatórugók határozzák meg a párválasztási stratégiáinkat, a szépségnek milyen szerepe van az elköteleződésben, milyen túlélési minták rögzültek a génjeinkben, amelyek – a felgyorsult kulturális evolúció ellenére – máig hatnak.
Pécstől aztán kissé északnyugatra haladva, nem messze a siófoki autóbusz-állomástól egy Bauhaus stílusú, szürke épületet találunk. Az aljában dohánybolt, bank és zálogház működik. Az első emeleten él és alkot Tamás Lóránt aranyművesmester. Innen indult minden: az ékszerészi pálya, itt nyitottak üzletet testvérével és szüleivel, innen költözött el egy huszonöt hektáros birtokra, nemrégiben pedig vissza. Műhelyében az aranyműves- és az órásszakma találkozik: ennek metszéspontjában definiálja magát. Nem szokás összekötni a két mesterséget, a fúzió mégis működik. Itt kapnak új testet olyan szerkezetek, amelyekből ma már alig elérhető egy-egy darab a világon: az aranyműves és a Fabergé magyarországi partnerének alkotóműhelyében fény derül az aprócska tárgyakba rejtett hatalmas tudásra.
A műhelyből pedig egészen a porondig vezet az utunk: a modern cirkusz világába, amely a kezdeteitől fogva a fegyelem terepe, a test kontrollált mozgásának, a testi erőnek és ezek harmóniájának látványos felmutatása. A színházzal ellentétben a szépség itt nem az átlényegülésben vagy a szerepben rejlik, hanem a test fegyelmezettségében. A cirkusz fellépői – emberek és állatok – nem „alakítanak” valakit, hanem saját testük tökéletes uralásán keresztül válnak látvánnyá. A manézs a fegyelem színpada, ahol a test egyszerre válik a szépség és a hatalom eszközévé. Pál Dániel Levente Urbán Ádám fotóival karöltve a szépség és a hatalom cirkuszban való megjelenését járja körül az állatszámok által, majd a Holle anyó-előadás alkotóinak útját is végigkísérik, ahogy együtt megtalálják a saját meséiket és újraírnak egy „érinthetetlen” klasszikust.
A Magyar Kultúra magazin Szép lapszámát végül Dsida Jenő Kóborló délután kedves kutyámmal című írása zárja. Ráérős szemlélődésre hívjuk az olvasót.