A Pécsi Balett repertoárjában számos ismert mű táncadaptációja megtalálható, például a Nemzeti Táncszínházban is nagy sikerrel futó Zorba. Rendező-koreográfusként ilyen esetekben mi a cél; amennyire csak lehet, megőrizni az eredeti művet, vagy az csak kiindulópontként szolgál, és inkább a hangulatát, a mondanivalóját szeretnéd megjeleníteni?
A mű alapját mindig megtartom, ez nagyon fontos számomra, hiszen nem csaphatom be a közönséget: ha ők megtiszteltek minket a bizalmukkal, és jegyet váltottak az előadásra, akkor elengedhetetlen, hogy azt kapják, amiért fizettek. Én jó ideje minden előadásunkat hátulról, a takarásból nézem, és közben figyelem a közönség reakcióját, hogy mikor kezdenek el unatkozni, kicsit félrenézni.
Az eredeti történetből indulok ki, viszont miután impulzív ember vagyok, így a darab a próbafolyamat közben is alakul, hiszen hatással van rám, mi történik a saját életemben vagy akár a táncművészekében, akikkel dolgozom. Ezek sokszor mint apró mellékszálak, belekerülnek a készülő előadásba. A művészekre kreatív erőként hat az, hogy ki milyen életszakaszban van, és ez segíti, hogy egy előadás művészileg és szerepformálás tekintetében is hiteles és igaz legyen, ami kulcsfontosságú.
Felteszem, összefüggésben áll a nézők és a mű tiszteletével az is, hogy bár a táncelőadások esetében ez nem általános, te viszont mindig dramaturggal együtt dolgozol, legtöbb esetben a Kossuth-díjas Uhrik Teodórával.
Szerintem, aki ma cselekményes táncelőadást készít, annak muszáj rendelkeznie dramaturgiai ismeretekkel egy librettó ívének kidolgozásához, viszont hiszek abban, hogy minél több kreatív alkotó vesz részt egy produkcióban, az annál erősebb és sokszínűbb lesz. Uhrik Teodóra jelenléte számomra sokat jelent, mert dacára a köztünk lévő korkülönbségnek, nagyon hasonlóan tudunk gondolkodni, vagy akár szélsőségesen máshogy látni helyzeteket, viszont az ebből adódó vitákból mindig valami jobb születik. Ő ezért egy fontos szereplője minden előadásnak.
Miért esett a választásod A három testőr című alkotásra?
Amikor kiválasztok egy művet, az soha nem önmagában áll, hiszen nekem mint a Pécsi Balett művészeti vezetőjének, néznem kell az együttes repertoárját, annak ívét is.
Egy évvel ezelőtt megrendeztem a Faust, az elkárhozott című táncdrámát, ami egy mély, fajsúlyos előadás, ezért most tudatosan egy könnyedebb, játékosabb darabot választottam, megtartva az egyensúlyt. Emellett szem előtt tartottam azt is, hogy a Pécsi Balettnek tíz tehetséges, technikás férfi táncművésze van, és A három testőr című műben több kiváló szerep és izgalmas karakter megtalálható, amit ki tudtam osztani közöttük. Valamint számos olyan eleme van a történetnek, ami az emberek hétköznapjaiban is megtalálható: barátság, hatalom iránti vágy, szerelem, csapatmunka, „egy mindenkiért, mindenki egyért”, így könnyebben tudnak azonosulni az előadásban látott karakterekkel.
Az előadás kiindulópontja Alexandre Dumas eredeti regénye, vagy az 1993-as nagy sikerű filmes feldolgozás?
Főképp a filmes feldolgozásból indultam ki, amit már gyerekkoromban is nagyon szerettem, hisz elképesztően látványos és cselekményes, például hihetetlenül izgalmas a gárdisták és muskétások harca. Ezt meg akartam őrizni, ezért az egész előadás filmszerű, kezdve a gyönyörű jelmezektől – tollas kalapok, díszes ruhák, színes parókák – a mozgatható díszletelemeken át, egészen a gyors, dinamikus váltásokig, és végül természetesen a fényekkel és a térhasználattal is ráerősítek a hatásra. Az előadás filmszerűségével a baletthez fűződő negatív sztereotípiákat is szeretném megcáfolni, láttatni azt, hogy milyen modern is tud lenni a műfaj.
Nagyon kedvelem a kosztümös történeteket, hisz számomra a múltban sokkal több olyan érték található meg, melyeket emberközpontúnak gondolok, ezért amíg színházi emberként lehetőségem van arra, hogy ezt bemutassam, addig megteszem, és újra és újra elrepítem a nézőket ebbe a világba.
Művészeti vezetőként hogyan határoznád meg a Pécsi Balettet: klasszikus együttes, némi kortárs színházi fűszerrel, vagy modern, klasszikus alapokkal?
Nehéz kérdés, hiszen a klasszikus balettalapok egy professzionális színtéren alapvetőek, elengedhetetlen. Nálunk egy hónapban 30 napból 20-ban klasszikus balett-tréningen vesznek részt a táncművészek, és pusztán 10 napban modernen, mert bár a Pécsi Balett repertoárja nem a klasszikus balettmozgáson alapszik, hanem a modern technikákon (például Graham technika), viszont előbbi által lehet megtanulni azt, amit a modern technikák megkövetelnek: szép vonalvezetés, puhaság, lágyság, folyamatosság.
A Pécsi Balett 1960-as megalakulása óta kiemelten fontos a művészi jelenlét, és ezt az utat követem én is. Egy próbafolyamat közben a táncművészekkel elemezzük a szerepeket, viszonyrendszereket, az előadóművészi ábrázolás lehetőségeit, mert számomra a legfontosabb az, hogy elsősorban művészeket lássak a színpadon és csak másodsorban táncosokat.
Tompa Diána
Elóadásfotók: Rajnai Richárd
Bővebb infó az előadásról itt érhető el.
