Történetek a ládafiából – barangolás az emlékezet és a lélek legtarkább tájain
A 2024-ben megjelent Történetek a ládafiából (irodalmi riportok és interjúk) – amelyet az Arany János Alapítvány és az Orpheusz Kiadó gondozott – válogatás a Magyar Kultúra 2021–23-as számaiból, de nem egyszerű újraközlés. A kötet erénye a változatosság és az arányérzék: a szerző, Döme Barbara, mély figyelemmel fordul irodalmi emlékhelyek, különleges életpályák és történelmi tapasztalatok felé, amitől a könyv egyszerre olvasható könnyed kulturális barangolásként és komolyabb, mélyebb témákat is felvállaló riportkötetként. Egyszerre agynyitogató és lélekmelengető beszélgetéscsokor, ami a magyar szellemi élet legtarkább tájaira kalauzol bennünket: huszonegy kivételes emberi történet – érzékenységgel és lendülettel tálalva.
Döme Barbara Farkaslakán kezdi a kulturális kalauzolást: egy gyerekkori ujjlövéstől a hozzátartozók visszaemlékezéseiig kísérjük Tamási Áron alakját. Ezt követően angyalokat kísérünk Juhász Annához, pár oldallal később az örökké József Attila „szomszédságára” ítéltetett Horger Antal professzor úrnál járunk a Fiumei úti sírkertben, vagy Lucifer társaságában tesszük tiszteletünket Madách Imre birtokán – és közben kiderül az is, hogy Az ember tragédiája kéziratát Arany János stilisztikailag és helyesírásilag is alaposan rendbe szedte.
A kötetben bepillantást nyerünk a cirkusz bűvkörében élő, híres Kristóf család élettel és izgalmakkal teli történetébe is: megtudjuk, hogy Freddie Mercury lelke és egy légtornász-produkció hogyan függ össze, mi fán terem az úriember zsonglőr, valamint hogy hányszor és hogyan kell megpördülni a Guinness-rekordok könyvébe kerüléshez.
De egészen váratlan terepekre is eljutunk: Szabadfi Szabolcs életútjából kiderül, hogy egy pék is szert tehet lovagi címre, „mindössze” annyi a dolga, hogy az aranyalma helyett a hetedhét határon híres százéves kovászt szerzi meg. Az már csak hab a tortán, hogy a pizzapultja egy félbevágott Fiat 500-as.
A kötetet olvasva még a kutyamennyországból hazajáró dobermannt és gazdáját, Szőke Gábor Miklós szobrászművészt is megismerjük, akinek elhunyt négylábúja jelenti az inspirációt a szobraihoz (a tökéletes végeredmény érdekében ugyan néha autóval is át kell hajtania rajtuk.)
A könyv egyik legfőbb erénye, hogy a könnyedség és a nem kevés költőiség mellett a szerző nem fél a súlyos témáktól és kérdésektől. Képet kapunk a málenkij robot borzalmairól, az elhurcoltak „szélpostás” leveleiről, Bodor Ádám szamosújvári börtönélményeiről (aki szabadulásakor tizenegy centit nőtt), a fejlövés elől megmenekülő Király Farkas élményeiről, Visky András megtalált reményéről. Döme Barbara riportalanyai, legyen szó a hazáját óvó huszártisztről (Ézsiás Vencel) vagy a Balatonért aggódó történészről (Kovács Emőke), testközelbe hozzák az olvasónak az elhivatottság, a szenvedély és az identitás megtartóerejét.
A Történetek a ládafiából érdekfeszítő, szórakoztató és helyenként megrendítő mozaiktérkép egy sokszínű barangoláshoz a lélek labirintusában. Egyszerre emlékhelyjárás, szakmaportré-gyűjtemény és élettapasztalatokat megmutató riportkötet. Azoknak szól, akik szeretik, ha a kultúráról történeteken, arcokon, sorsokon keresztül esik szó. Döme Barbara kötetének titka nem a szenzáció, hanem az arányérzék: a szerző szakmai körültekintése és kíváncsi tekintete garantálja, hogy a kötet többé váljon, mint puszta érdekességgyűjtemény.
