A létező legmagasabb minőség talán csak éppen elég jó a fiatalok számára

Zene

Brahms és Bartók művei csendülnek fel a Nemzeti Filharmonikusok szeptember 25-i évadnyitó koncertjén. Vashegyi Györggyel, az este karmesterével, az együttes főzeneigazgatójával a bécsi klasszikus sorozatukról és az operakülönlegességeket is felvonultató évadról beszélgettünk.

Vashegyi György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester,  Nemzeti Filharmonikus Zenekar főigazgatója. Fotó: Csibi Szilvia / MNF
Vashegyi György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főigazgatója. Fotó: Csibi Szilvia / MNF

Az évadnyitó hangversenyre Brahmsot és Bartókot válogatott a programba. Ez számos tekintetben különböző zene. Miért érdemes együtt megmutatni?

Brahmsot és Bartókot nagyon sok minden köti össze: Bartók tanára, Koessler János Brahms lelkes követője volt, ez is rendkívül erőteljes kapocs. Brahms számomra régóta az egyik legkedvesebb német romantikus szerző, mindig nagy örömmel vezénylem műveit. Most inkább a Bartók-interpretáció érdekes különösen számomra, mert a Nemzeti Filharmonikusokkal eddig még nem vezényeltem Bartók-kompozíciót. Nagyon izgalmas lesz velük előadni a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művet.

Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok korábbi főzeneigazgatója Bartók műveinek kiváló előadója volt, egy Bartók-összkiadáson dolgozott, amely azonban megszakadt. De az utóbb említett művet például rögzítette. Ez teher vagy inkább kihívás?

Bartók alkotásai megkerülhetetlen remekművek, amelyeket egy ilyen kiváló zenekarral előadni nagyon örömteli kihívás. A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára számomra az egész XX. század egyik legfontosabb zenekari kompozíciója, akárcsak a valamivel későbbi Concerto is vitán felül az.

Márciusban azt is vezényli majd.

Igen, a Concerto egy különösen izgalmas program részeként csendül fel: Wagner Trisztán és Izoldájának előjátéka és Izolda szerelmi halála után Ernest Chausson Poème de l'amour et de la mer című művét mutatjuk be a világszerte ünnepelt szopránnal, Marlis Petersennel. Ezt követi majd a Bartók Concerto.

Kocsis Zoltán vezetésével, elsősorban az Új Sorozat részeiként rendkívül magas színvonalú lemezfelvételek készültek, egészen fantasztikus Kocsis Zene interpretációja is. Kocsis – ahogyan Bartók is – korának kiemelkedő zongoristája volt: az ő útja Bartók zenéjének megismeréséhez a zongorán keresztül vezetett, karmesterként csak később kezdett foglalkozni az életművel. Az én esetem nyilvánvalóan más, ugyanakkor nagyon közel áll hozzám Kocsis Zoltán megközelítése, mely szerintem erősen rokon a historikus előadásmóddal. Mert bár Bartók óta léteznek lemezfelvételek e művekből, Kocsis mindig a kottában rögzített szerzői utasítások pontos betartását tartotta szem előtt: interpretációjában gyakorlatilag másodpercre pontosan stimmel a Zene első tételének időtartama a partitúrába írt szerzői javaslatokkal, míg más karmestereknél tételenként két-három perc az eltérés. A nagyon fontos zongoraszólamot hangversenyünkön Berecz Mihály fogja játszani, aki ifjú kora ellenére már nemzetközileg is kiemelkedő Bartók-zongorista, aki a Bartók-életmű jelentős részét már elő is adta.

Vashegyi György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főigazgatója. Fotó: Markovics Z. Kristóf / Kultúra.hu
Fotó: Markovics Z. Kristóf / Kultúra.hu

Mit gondol, az összkiadás-sorozatot érdemes lenne folytatni?

Feltétlenül érdemes lenne, ezzel kapcsolatban ugyanakkor valószínűleg jogi nehézségek is felmerülnek. Úgy általában véve: a magyar zeneszerzők műveinek felvételeivel – és ez sajnos éppúgy igaz a kevésbé ismertektől kezdve Erkel Ferencre, Dohnányi Ernőre, Liszt Ferencre, sőt Kodály Zoltánra és Bartók Bélára is – nem állunk túlságosan jól. Pár héttel ezelőtt egy zeneműboltban egy külföldi turista próbált a jelenlétemben magyar zeneművekről felvételeket vásárolni: a Les Préludes-öt sem tudta megvenni. Tisztában vagyok vele, hogy a fizikai adathordozókon megvásárolható lemezek forgalma az egész világon visszaszorult, de ettől még elfogadhatatlan, hogy rendkívül fontos művek alapvető jelentőségű felvételei egyszerűen megszerezhetetlenek, fizikai voltukban pedig bárhonnan megrendelhetetlenek. Ezen sürgősen javítanunk kellene.

A legtöbben már online hallgatnak zenét. Miért fontosak önnek a lemezek?

Természetesen én is hallgatok online zenét, de szívesen kézbe veszek egy szép albumot, és elolvasom annak kísérőfüzetét is: a mai globalizált világban pedig pont nem lenne szabad alulbecsülni azok számát, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak. A ma készülő lemezfelvételek megjelenésük pillanatában elérhetőek online is, de a miáltalunk készített kiadványok – jellegüknél fogva – erősen szólnak a szakértő kisebbséghez is. Ha már a felvételeknél tartunk: a Nemzeti Filharmonikusokkal jelenleg harmadik-negyedik teljes operafelvételünkre készülünk; úgy érzem, az együttesek építkezéséhez ezzel is hozzá tudok járulni.

A járvány óta a turnéknak világszerte kezd leáldozni, több okból is. Egyrészt a megszervezésük rendkívül sok pénzt igénylő, komplex feladat, másrészt logisztikai részük az utóbbi időben – többek között a repülőjáratok bizonytalanságai miatt – egyre kiszámíthatatlanabb. A lemezekre ellenben komoly nemzetközi figyelem irányul, főleg ha megfelelő lemezkiadónál, magas színvonalú előadókkal izgalmas repertoárt rögzítünk. Én a mostani évad végére túl leszek a huszadik teljes francia opera-lemezfelvételemen, ez hatalmas öröm számomra. És magyarországi koncertjeinket – akár a Nemzeti Filharmonikusokkal, akár a Haydneum – Magyar Régizenei Központtal – egyre inkább kiemelt nemzetközi figyelem övezi. Néhány hete, a II. Haydneum Eszterháza Fesztiválon a legfontosabb angol és francia zenei szaklapok újságírói voltak jelen az Esterházy-kastélyban: ők mind jó hírünket viszik. Meggyőződésem, hogy Haydneum-tevékenységem ezúton is segíti a Nemzeti Filharmonikusoknál végzett munkámat, és viszont.

Említette, hogy ez az első évad, amelynek a tervezése már egészében az ön feladata volt. Milyen szempontokat tartott szem előtt?

Rengeteg tényezőt kell mérlegelni, emellett én hiszek a párbeszédben is: szerintem a főzeneigazgatónak érdemes a zenekarral, az énekkarral, ezek művészeti tanácsaival is konzultálnia, hogy repertoár és vendégművészek tekintetében figyelembe vehesse az ő javaslataikat is.

A Nemzeti Filharmonikusok hat bérletsorozatot hirdetett meg az évadra. Az Opera-bérlet bevezetése az ön nevéhez kötődik.

Az opera nagyon népszerű műfaj, egyben az európai zenetörténet egyik ütőere, mégis, ma az egész világon komoly hiány van a magas zenei színvonalon előadott operákból: fontosnak tartom, hogy a színpadi kivitelezés ne torzítsa el a remekműhöz méltó zenei és esztétikai élményt. Az én utam ráadásul operák interpretációján keresztül vezetett a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatói posztjáig: úgy érzem, a zenekarban és közönségünkben egyaránt megvan az igény arra, hogy ezt folytassuk. 2024/2025-ben három izgalmas alkotást választottunk az operabérletbe: Bellini A kalóz című művét Magyarországon mindössze egyszer játszották (még a 19. században), tehát ez a novemberi, 21. századi bemutató igazi különlegesség lesz. Ezt Dinyés Dániel vezényli majd, aki a bel canto repertoár kiváló szakértője. Februárban Ambroise Thomas Psyché című operáját mutatjuk be és vesszük lemezre francia operasorozatunkban, májusban pedig a Turandotot játsszuk, melynek karmestere Carlo Montanaro lesz.

Vashegyi György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főigazgatója. Fotó: Csibi Szilvia / MNF
Fotó: Csibi Szilvia / MNF

A Ferencsik-bérlet repertoárjába elsősorban klasszikus műveket válogatott.

Ezeken a zeneakadémiai koncerteken kettéosztjuk a zenekart, és a kisebb létszámú együttesek párhuzamosan dolgoznak majd, a bécsi klasszikus zenét középpontba állító koncertek programjain. Kiváló vendégművészeket sikerült megnyernünk: az első hangversenyt a Zeneakadémián Diego Fasolis vezényli, aki Cecilia Bartoli gyakori együttműködő partnere. Januárban Julien Chauvin dirigál majd, és ő hegedűművészként is közreműködik a koncerten. Áprilisban François Leleux tér vissza, immár sokadszor az együtteshez – karmesterként és oboistaként. A másik két koncertet pedig én vezénylem: az első műsor tradicionálisabb, Haydn- és Mozart-szimfóniák mellett Hummel brilliáns zongoraversenyével, amelyet Berecz Mihály játszik majd. A januári program viszont kissé formabontó: Mozart fúvós Gran Partitája után vonós Massenet- és Schönberg-művek csendülnek fel. Nagyon élvezem a közös munkát a Nemzeti Filharmonikusokkal, rengeteg perspektívát látok ebben az együttműködésben.

Októberben – a Liszt Ünneppel közösen – a Szent Erzsébet legendáját mutatják be, és a produkciót elviszik Brüsszelbe és Amszterdamba is. Először vezényli ezt a Liszt-oratóriumot?

Teljességében igen, a Krisztust behatóbban ismerem. Liszt Ferenc is olyan zeneszerző, akinek az örökségével megfelelően kellene sáfárkodnunk. A Szent Erzsébet legendája nem túl gyakran játszott mű, szerintem nincs is igazán benne az európai zenei köztudatban. Most azért esett a választásunk erre az alkotásra, mert tematikája egyszerre magyar és nemzetközi: a magyar európai uniós elnökség keretében különösen nagy figyelmet kap majd e koncert, s a produkciót elvisszük Brüsszelbe és Amszterdamba is.

A zenei életben két-három évre előre terveznek. Milyen célokat tűzött ki maga elé?

A legfőbb célkitűzés számomra, hogy minden produkciónk rendkívül magas művészi színvonalon valósuljon meg. Azt kívánom, hogy aki eljön a Nemzeti Filharmonikusok bármelyik koncertjére, azt ragadja magával a zene ereje, és ha történetesen először éri ilyen élmény, akkor örökre „megfoghassuk” vele. Ha a fiatalok koncertre csábításáról beszélünk, akkor főleg az első találkozás döntő. Kodály Zoltán mondta, hogy a létező legmagasabb minőség talán csak éppen elég jó a fiatalok számára – ezt ne feledjük, ebből nem szabad engednünk. Fantasztikusan tehetséges és elhivatott emberekből áll a „csapat”, úgyhogy ennek minden feltétele adott.