Minden kezdet nehéz ? akár ez is lehetne a fesztivál jelmondata, noha az elsőfesztiválos gyerekbetegséget, a beléptető kapunál kígyózó kilométeres sorokat szerencsére nem produkálta. Volt azonban más. A nyitás egy cseppet csúszott, így az elszánt Ivan & The Parazol-rajongók morgolódhattak a nagyszínpadnál, mert a koncert első 10 perce kimaradt az életükből ? ugyanis Ivánék voltak a fesztivál első fellépői. A srácok előadásán természetesen semmi nem látszódott, töretlenül játszották dalaik ütős dallamait. A szálingózó emberek lassan-lassan tömeggé terebélyesedtek, a következő, Emil.RuleZ!-koncertre már igen szép kompánia gyűlt össze. A jókedv egyre fokozódott ? volna, ha a frontember, Hajós András nem mobiltelefonnal olvasta volna fel a dalszöveget, és nem közölte volna a közönséggel, hogy rossz hangulatban van ? tetszik vagy sem. Ám ha ez mind nem lett volna elég, a koncert végén a zenekart is feloszlatta? A VOLT Fesztiválon újjáalakult Emil.RuleZ! tehát csupán fél évet ért meg?
Míg az előbbi rajongók sörbe, borba ? ki mibe ? fojtották bánatukat, addig a Quimby-fanok megtöltötték a nagyszínpad előtti óriási teret. Minden elfogultság nélkül kijelenthető, hogy az Indoor Fesztivál legtöbb embert vonzó zenekara a Quimby volt, amely ott tartotta újonnan megjelent lemezének, a Kaktuszligetnek a bemutatóját. A koncert alatt senki se menekült, mindenki táncolt, épp csak lámpát nem gyújtottak. A zenekart és a tomboló közönséget hajtotta a libidó, olyan volt a nézőtér, mint egy tébolyda, a kivándorlásra senki sem gondolt. A tömeg a föld fölött lebegett, kényszerleszállásra nem volt szükség ? halleluja! A fergeteges koncert ráadásában pedig Kiss Tibi sehol sem találta Varga Liviust, aki végül töredelmesen megadta magát.
A nagyszínpados remekek mellett a Koncert.hu deszkái is kínáltak említésre méltó programokat a hajdobálók és a ritmusra ugrándozók számára: az első nap majdnem zárásaként a Fish! szerzett jó sok kellemes percet a közönségének. A régi és új dalok mellett volt bodysurfing, hangfalakon való lépkedés ? Kovács Krisztián frontember kedvenc szórakozása ?, illetve együtténeklés ?hal? módra. Azaz: show volt a javából!
A második napot a legendás Bikini együttes nyitotta, amelynek tagjai mielőtt végleg elmentek volna, maradandó élményt hagytak a csápoló sokaságnak. Őket követte a Republic, amely immár ? mindenki nagy bánatára ? Cipő nélkül muzsikált több-kevesebb sikerrel. Számomra inkább utóbbi, Cipő hiányát ugyanis bármennyire is igyekeztek pótolni, nem igazán sikerült: a bálna sem úgy repült, mint régen. A fő-fő attrakció a Magna Cum Laude volt, ők pálinkás vidéki repertoárjukkal buzdították a már jó hangulatban lévő fanokat mindent elsöprő táncra. Eközben a kisebb Koncert.hu színpadon a Mystery Gang rock & rollja rázta meg a hatalmas falakat: bulihangulatot teremtett Egri Peti a műfajhoz tökéletesen illő hangjával, Singer remek nagybőgő-produkciójával, illetve Tamási Laci kiváló dobjátékával, mely az 1954-es születésű szegecses csodán szólt a legszebben. Utánuk a Firkin ír melódiáival hívta táncba az egybegyűlteket.
A harmadik nap ? akárcsak az első ? erős volt a nagyszínpadon fellépő zenekarokat illetően: elég csak megemlíteni a fesztiválkedvenc The Carbonfoolst és a Sziget-himnusz szerzőjét, a Punnany Massifot. Előbbi tagja ismét kitettek magukért, a lelkesedésüket még a Fekete Isti gitárjával történt baki sem törhette le, rendületlenül szólt a Hideaway, egy csomag cukrot (Bag of Candy) is szórtak a rajongók közé, a ráadás előtt pedig Isti és Miklós Milán hatalmas gitárszólójával tett pontot a ?rendes? koncert végére. A folytatás is hasonló jókat ígért: a Punnany Massif ABC-je minden tiszteletet kivívott, a koncert közepén Mosolyt is csaltak az arcokra, a szöveget skandáló lelkes közönség pedig láthatóan minden percét élvezte a koncertnek. A másik, kisebb színpadon is hatalmas buli kerekedett, melyről az Animal Cannibals (AC) zenekar tagjai, Ricsipí és Qka MC gondoskodtak. Gurult a verda, takarított a nő, pörögtek az égtájak és közben minden megváltozott, habár a lényeg nem: folyamatosan rap csorgott a srácok vérében. A buli tetőpontján már mindenki együtt táncolt, énekelt, majd vonatot alkotva masírozták át a teret az Ülünk a vonaton című AC-slágerre. A koncert végén pedig Ricsipí és Qka MC a rajongók gyűrűjében grimaszolt a fényképezőgépeknek és a mobiltelefonoknak.
Minden kezdet nehéz ? akár ez is lehetne a fesztivál jelmondata, a lényeg azonban az, hogy ki nevet a végén. A közönség biztosan.
(Fotók: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu)
