A legkedvesebb félmosoly prototípusát egyébként dr. Richard Kimble-ként mutatta be Harrison Ford A szökevényben egy chicagói metrókocsiban, de ez mellékszál. Maradjunk Indiana Jones-nál, akinek még mindig elég fürge a lába és az ökle, s változatlanul sikeresen egyesíti a kalapos, átizzadt ingű, macsó kalandor nyers férfierejét a szemüveges, mellényes, csokornyakkendős régészprofesszor szaktudásával, mely oly nélkülözhetetlen a kincskereséshez.
Az Indiana Jones-történet rég várt folytatása mindent tartalmaz, ami a korábbiakban már bevált, és amit alkalmasint hangosan követelnénk a moziban, ha nem kapnánk meg. Van ostorcsapás, kígyófóbia és örömteli viszontlátás a halálos veszedelem kellős közepén. (Marion, vagyis Karen Allen kerül elő a frigyládás részből, és én pont őt választottam volna visszatérőnek, ha kérdeznek.) Továbbra is létezik az a különös jelenség, hogy ha Indy bemászik valami pókszagú helyre, akkor ott elaggott csontvázak akaszkodnak a nyakába, majd kisvártatva elkezd összeomlani az egész építmény. És ismét akad olyan kutató kartárs (Ray Winstone), aki a katasztrófa előtt két másodperccel is az aranyakat próbálja magához venni. (Jól sejtik: nem jut ki élve.)
Minek ragozzam tovább? Aki szereti Indy kalandjait, ezt is élvezni fogja. Aki meg nem, annak ez a negyedik is nyolc.