?Nincsenek határok sem a gondolat, sem az érzések számára. Csak a félelem állít fel határokat, te is így gondolod, mama? Amikor Beethoven Hammerklavier szonátájának hosszú tételét játszod, biztosan te is úgy érzed, hogy határok nélküli világban élsz, olyan áramlatok közt, melyeket lehetetlen felfogni vagy megismerni...? (Bergman: Őszi szonáta).
A három koncerten Bergmannak a zenéhez fűződő viszonya és filmjeiben betöltött szerepe jelenik meg az előadók értelmezésében. ?Bergman számára a zene egyszerre volt az alkotáshoz szükséges inspirációs forrás, jeleneteket strukturáló eszköz, filmeket összekötő metafora, és egyben a cselekményt akár percekre megállító, a teljesség pillanatát nyújtó tiszta élmény" ? mondja a koncertek két szervezője, Iván Tünde és Somogyi Hedvig.
A koncertek a Bergman-hősök különböző lelkiállapotának tükröződései. Az Álarcok a belső feszültséget, a problémák elfedését, a démonok táncát, a színjátékot, a kapcsolódásra való képtelenséget közvetíti. A Töréspontok nevében is szimbolizálja a fordulópontot, a szétesést, a törékenységet. A záróesemény, a Teljesség kontrasztként új megvilágításba helyezi az individuum sorsát, feloldja a szorongást: rövid, de boldog pillanatok, az élet teljességének tapasztalata, ember és ember közti összhang születése a zene által.
Mind a három est Bach csellószvitjének letisztult, a lelki vívódások feletti tételével, a Sarabande-dal kezdődik, így alkotva egységet. A zeneművek alatt kivetített pillanatképek segítenek a film és zene kapcsolatának megértésében.
Az első, december 9-i koncerten olyan jelenetekben megszólaló zenékből válogatnak, amelyekben a kapcsolódásra képtelen szereplők elfedik problémáikat, valódi énjüket. Az Accord Quartet, Kiss Péter, Onczay Zoltán és Szalai Éva előadásában Bach, Scarlatti, Mozart? és Schumann? műveit hallgathatjuk.
A részletes program itt olvasható.
