Innováció a kultúrában
A Kultúra és innováció című szakmai beszélgetés alatt először a különböző művészeti intézmények vezetőié volt a főszerep. Winkler Nóra moderátor négy vendéget szólított a Lepkeház színpadára: Márta István, zeneszerző és fesztiváligazgató, a Művészetek Völgyének elindítója, illetve 2012 óta a Zsolnay Negyed vezetője; Káel Csaba, a Művészetek Palotája vezérigazgatója, Bán Teodóra, a Budapesti Fesztiválközpont ügyvezetője, és Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója voltak a beszélgetőtársai.
Winkler Nóra arról faggatta a résztvevőket, hogy hogyan definiálja egy-egy nagy intézmény és szervezet az innovációt.
Bán Teodóra úgy fogalmazott, hogy az innováció mindenkiben az újra és jobbra való törekvés vágyát fejezi ki, ez pedig intézményi szinten is ugyanígy működik, hiszen minden vezető, aki a művészekkel együtt él és dolgozik, a legjobbat szeretné kihozni ebből, a művészek pedig azok, akik interpretálják a vágyainkat és érzéseinket. Szellemi szinten így jelenik meg az innováció kérdése.
Ókovács Szilveszter szerint az innovációnak többelemű változásnak kell lennie, amihez nem szabad megrettenni a mai technológiától. A kor parancsa az, hogy egy közintézménynek meg kell mutatnia magát, és nem szabad elefántcsonttoronynak maradnia. A külső csomagolás megváltoztatása mögött lassan a belső, tartalmi változásoknak is látszódnia kell.
Márta István elmondta, hogy szerinte egy furcsa váltás közepén vagyunk éppen, hiszen az elmúlt évtizedekben alkalmazott módszereken most változtatni kell. A cél az, hogy a fesztiválok alkalmával kinyissák a világot.
Káel Csaba is az új módszereket emlegette, és azt, hogy az utóbbi időben annyit változott a világ, hogy az innovációt kevés csak az ideák szintjén képviselni, használni is kell az újdonságokat és az eredményeket: az új technikai közeget és az internetet. Kiemelte, hogy az innováció egyik leglényegesebb pontja a párbeszéd.
A második beszélgetésben művészek osztották meg véleményüket az innováció kultúrában betöltött szerepéről. Dobos Tamás fotós, operatőr elmondta: a technikai változások, a digitális technikák megjelenése nem biztosítják az innovációt, ez a típusú fejlődés a fotográfiában is inkább kényszerhelyzetet, mint választási lehetőséget adott, kompromisszumokra kényszerítette a művészeket. Egyszerűbb lett ugyan az utómunka, a gondolatiság azonban kiveszett a filmből és a fotózásból, miközben az analóg módszer a lehetőségek korlátozott számával koncentráltabb munkát igényelt.
Hámori Máté, az Óbudai Danubia Zenekar karnagya a beszélgetésen kiemelte: szereti a szoros határidőket, ezek ugyanis gondolkodásra, innovatív megoldásokra késztetik. Véleménye szerit jelentős problémát jelent, hogy sokan kényszerben hozott, innovációra, kreativitásra hajló gondolkodásának ereje a források nagyobb száma esetén megkopik.
Lakatos Márk stylist, a program művészeti vezetője szerint az innováció feltétele az új élmény befogadása, ez pedig a Lepkeház színpadán is megmutatkozik, ott ugyanis a színpadok közötti átmenet ölt testet.
Szőlősi Géza vizuális művész úgy tartja: az innováció jelentése nem más, mint hogy miként tudunk kikeveredni a hiányból, ennek köszönhetőek azok a megoldások, melyeket ugyan könnyebb lenne nagyobb forrásból megvalósítani, a kreativitás segítségével alacsonyabb költségvetéssel is élővé lehet teremteni.