Már a lemez címe is fölvet kérdéseket. Például miért intergalaktikus?

Új lemezünk az utazásról, a változásról, az alakulásról szól. Olyan belső utazásra invitáljuk a hallgatókat, ami nagyon távoli világokba viheti el őket. A járványt megelőző években sok helyre eljutottunk zenésztársaimmal, Drabant Bélával és Almási Krisztiánnal. Sokféle hatás ért bennünket, de ezt a lemezt egy utazásmentes időszakban írtuk, és a mozgás, az utazás vágya nagyon erősen munkált bennünk. Ha az ember képzeletben utazik, akkor bármilyen távolságra, akár csillagközi dimenziókba is képes eljutni a zene, a hangok és az elképzelt élmények segítségével. Lelki szemeink előtt a végtelen nagy füves sztyeppe jelent meg azokkal a nomádokkal, akik évezredeken keresztül szabadon vágtáztak ott. És elképzeltük, milyen lenne, ha ez a sztyeppe valóban végtelen lenne, és akár a csillagközi térbe tartana.

Milyen élményekre épülnek a lemezen hallható, különös címekkel ellátott zenék?

A számok nagy része instrumentális, ezért a címekkel is kapaszkodót próbáltunk adni a hallgatónak, merre induljon, hogy körülbelül tudja, mire is gondolhatott a zenész, amikor ezeket a ritmusokat játszotta. A Karakoram Highway című dal például a világ egyik legveszélyesebb útvonalára visz el. Konkrétan ott még nem jártunk, de a környéken már igen. Arra gondoltunk, hogy milyen zenét hallgathat az autórádiójában, mondjuk, egy pakisztáni teherautó-sofőr, miközben ezen a veszélyes, kacskaringós útvonalon, a szakadékok szélén vezeti az ottani szokás szerint nagyon szépen feldíszített autóját két ország, két kultúra között közlekedve.

Fotó: Bakó Mihály

A Nomads on Olympus Mons is kultúrák találkozásáról szól?

Amikor megalkottuk ezt a számot, nomádokat képzeltünk el, amint egy hegy tetején találkoznak az év egy bizonyos napján, leülnek, tüzet gyújtanak, és elmesélik, elregélik, elkiabálják egymásnak, hogy mi történt velük az elmúlt egy évben, amióta nem találkoztak. De a lemez gondolatvilágához igazodva ezt nem ide, a szomszéd hegyre, hanem egy jóval távolabbi térbe helyeztük. A Naprendszer legnagyobb hegyére, a Marson lévő Olympus Monsra, ahol az elképzelt intergalaktikus sztyeppéről a nomádok összegyűlnek.

A Planetary Caravanról pedig eszünkbe jut Elon Musk műholdkaravánja…

Akár… Itt a zenét alapvetően csak egy vonulás látványa ihlette, egy hosszú és elnyújtott folyamat, finom, apró változásokkal. És ezt is egy nagyobb térbe képzeltük bele.

Az M62 című dal ihletője pedig a híres dízelmozdony, gondolom.

Igen, az a Szergej becenevű orosz mozdonytípus, amely Erdély hegyei között húzza a vonatokat. Konkrét élményre vezethető vissza ez a szám. Arra, amikor gyerekkoromban Gyimesközéplok mellett felvittek engem a helyi fiúk az alagút kijárata fölé vonatot nézni. Mondták, Áron, ez kemény lesz. És akkor alattunk szinte kirobbant az alagútból az M62-es, hihetetlen hangerővel, füsttel, ami szinte az ember bőre alá hatolt. És én elképzeltem, kik utazhatnak ezen a vonaton… Ez az energia hosszú évekkel később ugrott be megint, amikor elkezdtük írni ennek a lemeznek az anyagát.

Fotó: Budapest Ritmo / Neményi Márton

Ez a szám a transzszibériai expressz révén esetleg összefügg a lemez utolsó zenéjével, a Psyberia cíművel?

Nem, ez másból jön. A zenekar 2014 decemberében Északkelet-Jakutiában, a világ leghidegebb tájain turnézott, mínusz ötven fokban is koncerteztünk. A doromb sehol máshol nem népszerűbb, mint ott, hiszen ez az egy hangszerük van. De nemcsak hangszerként használják, hanem alapvetően a természet feletti világgal való kapcsolattartásra. Ez a transzállapotra törekvő zenei világ ihlette a Psyberia című számunkat, a monotonitás és a végtelen távolságok hanggal történő beutazása.

Hogy fogadták ott a zenéteket?

Nagyon tetszett nekik. Például a Cseneke nevű, 150 lakosú település kultúrházában adott koncertünkre a tundra közepén a teljes lakosság eljött. Nagyon jó kapcsolódási pont volt számukra a doromb, és mivel ritmikus, alapvetően ismétlődő elemekből álló zenénk van, ezért nagyon könnyen rá tudtak hangolódni, úgyhogy a hetven-nyolcvan éves jakut nénik népviseletben simán táncolták a helyi táncokat a zenénkre. Nagyon izgalmas és jó élmény volt.

A Zoord felállásában vezető szerepet játszik a doromb. Hogyan befolyásolja ez a dalaitok karakterét?

A Zoord zenéje nagyon egyszerű hangszerelésben szólal meg: dob, hegedű, doromb. A dob az erőteljes ritmust és a „törzsiességét” adja a zenénknek. A hegedű értelemszerűen az érzelmeket. A doromb pedig valamiféle „ősiességet”. A doromb hangját még akkor is ismerősnek tartja az ember, ha azelőtt soha nem hallotta, hiszen ez a rezgés valahol mindenkiben ott szól, és egy ősi húrt pendít meg. A mi zenénkbe is ezt az ősi, talán keleti vonalat hozza be a dorombnak a világunk és a láthatatlan világ összekapcsolását segítő hangzása.

Fotó: Bakó Mihály

Amikor a saját zenétekről beszéltek, akkor olyan fogalmakat használtok, hogy transz, zsigeri, ősi.

A zenénk ritmusa, monotonitása révén akaratlanul a zenének azt az ősi funkcióját is sikerül előhoznunk, ami a magasabb tudatállapotokba kerülést segíti. De ez nem tudatos. Mindez akár emlékeztethet a modern technozenére is, annak ellenére, hogy minden hangszerünk akusztikusan szólal meg. Egyébként több olyan fesztiválon is jártunk, amelynek a közönsége elektronikus zenét hallgat, és nagyon jól fogadták a Zoordot. Szeretünk is ilyen helyeken játszani, mert jó lehetőség arra, hogy ehhez a közönséghez is közel vigyük ezt az ősi forrásokból táplálkozó zenei kultúrát, ezeket az ősi hangszereket.

Az Uránia-beli koncertre mit ígértek?

Ez egy különleges alaklom, hiszen ülős koncert lesz egy alapvetően energikus zene mellé. Eljátsszuk az új lemez teljes anyagát, amit egyben még nem adtunk elő sehol. Régebbi lemezeinkről is elővesszük a legkedvesebb darabokat. És egy olyan érdekes, különleges hangzásokkal teli utazásra invitálunk, ami gondolatébresztő, és nagy energiákat fog megmozgatni. Lesznek mozgóképek is, amit a zene közben szeretnénk vetíteni.

Előtte pedig lesz egy dorombbemutató is.

Erre mindenkit várok, aki ismeri a hangszert, és szeretne rajta jobban játszani. És olyanokat is, akik csak kacérkodnak a gondolattal, hogy szeretnének megtanulni. Röviden mesélek majd a hangszer történetéről, de alapvetően gyakorlati foglalkozás lesz, sztorikkal, élményekkel fűszerezve. Mindenki hozza el a dorombját!

A nyitóképet Bakó Mihály készítette.