A Hetedik világhírű rendezője visszatér ahhoz a témához, amelyben a legmaradandóbbat alkotta: egy őrült sorozatgyilkos utáni hajsza hátborzongató történetét beszéli el Robert Graysmith világhírű könyve alapján. A valós eseményeken alapuló Zodiákus egy máig lezáratlan sorozatgyilkos-ügy körül bonyolódik.
1966. decemberétől 12 éven át egy rejtélyes gyilkos tartotta rettegésben San Francisco utcáit. A számtalan áldozatot követelő eset Zodiac néven vált ismertté az alapján, ahogy a feltételezett gyilkos szignózta a különböző újságoknak, rendőrőrsöknek elküldött leveleit, amelyek kódolt üzeneteket is tartalmaztak.
A sorozatgyilkos azt állította magáról, hogy összesen 37 embert ölt meg, túlnyomórészt szerelmes párokat. A FBI jelentése szerint ebből 6 gyilkosság és 2 kísérlet bizonyíthatón Zodiachoz kötődik. Hivatalosan máig nem tudták megállapítani, hogy kit takar az álnév.
A Donnie Darkoval híressé vált 24 éves Jake Gyllenhaal alakítja Robert Graysmith szerkesztőségi rajzolót David Fincher Zodiákus című újabb sorozatgyilkosos mozijában, akinek két könyve (Zodiac, Zodiac Unmasked) szolgált a film alapjául, míg a drogproblémái miatt számtalan rehabilitációs intézetet megjárt Robert Downey Jr. Paul Avery, Graysmith fotóriporter barátjának bőrébe bújik. Mindketten a San Francisco Chronicle-nél dolgoztak, amit a gyilkos közvetítőcsatornaként használt a hatóságokkal történő párbeszédhez. Mark Ruffalo (Egy csodálatos elme örök ragyogása, Collateral - A halál záloga) egy san franciscoi nyomozót formál meg.
David Fincher újabb remekét június 7-én mutatják be hazánkban. Az indielondon.co.uk és a BBC interjúiból többek közt kiderül, hogy Gyllenhaal miért tartotta különlegesnek a Hetedik és a Harcosok klubja rendezőjének moziját, valamint mi az az érzés, ami véleménye szerint áthat minden Fincher produkciót. Ezen kívül kiderül az is, hogy legközelebb a Tsotsi-val ismertté vált Gavin Hood Rendition című thrillerében főszerepet vállaló színész milyen érzésekkel várta a Robert Graysmith-vel való találkát.
Mi fogta meg Robert Graysmith karakterében és Fincher mozijában?
Mielőtt átnyálaztam a szkriptet, semmit sem tudtam a történetről, fogalmam nem volt arról, ki az a Zodiac. Robert Graysmith-ről se hallottam egy mukkot sem. David Fincher munkáit viszont nagyon is ismertem, sőt egy párszor már személyesen is találkoztunk egészen más dolgokból kifolyólag. Az első forgatókönyv változat, ami aztán sokat változott, rendkívül megfogott. Egy igazi zsarutörténetet olvastam, nem tipikus karakterekkel, borzalmas gyilkosságokkal. Miután átnyálaztam a szkriptet, másra sem tudtam gondolni, minthogy David filmet készít a sztoriból. Egyszerűen magával rántott mindez. Teltek-múltak a hónapok, elkezdődött a forgatás, immár egy 200 oldalas anyagból. Olyan volt, mint egy igazi opusz és még mindig ott találtam benne azokat a szereplőket, akikről korábban olvastam, a halálesetektől pedig még mindig borsódzott a hátam. Aztán ráébredtem, hogy mindez valóság, én pedig a mozi egyik főszereplője vagyok. Ez szinte hihetetlen - mondogattam magamban.
Miután megtudta, hogy a történet valós eseményeken alapul, fejest ugrott az archív anyagokba?
Színészként kevésbé a tényektől voltam elragadtatva, mint inkább attól, hogy megfejtsem, miért tartotta Robert annyira viccesnek az eseményeket. Ugyanis azt gondolom, hogy az ő esetében valójában erről volt szó. Nem véletlen, hogy többen rossz szemmel néztek rá, amiért az ügy felgöngyölítését egyfajta játéknak fogta fel, melyben szerkesztőségi rajzolóként lényegében átvette azt a feladatot, amit a nyomozóknak vagy az újságíróknak kellett volna elvégezniük. Ez az, amit rendkívül izgalmasnak találtam a produkcióban, és amiért többnek tartom a Zodiákust egy szimpla nyomozós mozinál.
Mit jelentett egy olyan rendezővel együtt dolgozni, aki sok esetben nem csak filmjei témáival, de művei látványvilágával is maradandót alkotott?
Azt gondolom, hogy helyes a megállapítása, David filmjei vizuális értelemben ma is példaértékűek. Ez természetesen a Zodiákuson is látszik. Ezzel szemben úgy vélem, hogy jelen esetben kevésbé a látványvilágon, mint inkább a színészi játékon volt a hangsúly. David óriási mozgásteret engedett nekünk, ami nem azt jelenti, hogy ne tudta volna, mit csinál, vagy hogy, hogyan irányítson bennünket. Persze a nagy szabadság mellett azért itt is megvolt a határ, de, hogy azon belül, miként mozogtunk, hogyan feszegettük, miket fedeztünk fel saját magunknak, azt mi döntöttük el.
Mit gondol, a nézők fel vannak eléggé készülve egy olyan filmre, amely ennyire a karakterekre összpontosít és a látványos akciók helyett száz százalékig a nyomozás menetére épít?
Erre nem tudok válaszolni. Remélem, hogy ennyi elég az üdvösséghez. Legalábbis ha nézőként tekintek magamra, nekem ennyi elég lenne. Mint említettem, engem pont ez fogott meg a történetben. Adva vannak ezek a kegyetlen gyilkosságok és a mozi halad szépen előre. Ráadásul nem papírmasé karakterek a főszereplői, hanem összetett alakok.
Ha az előbb azt kérdeztem, hogy milyen volt együtt dolgozni David Fincherrel, mit felelne, ha a rendező helyett Mark Ruffalo-ra kérdeznék rá?
Az igazat megvallva, mint egyébként az a filmből is kiderül, Markkal csak pár közös jelenetünk van. Egy biztos, Davidnek sikerült egy teljesen valószerűtlen triót összehoznia, akiktől csak tanulhat az ember. Ez elsősorban a Paul Averyt alakító Robert Downey Jr.-ra érvényes, akivel ha összehozza az embert a sors, olyan mintha egy másik dimenzióba kerülne. A Pán Péter tündéréhez, Giling-Galanghoz hasonlít, vagy egy udvari bolondhoz, aki megállás nélkül ott ugrabugrál körülötted, de sosem idegesít, ellenkezőleg, jelenléte inspirálóan hat, humorral tölti meg a szituációt. Képzeljen el egy olyan Robertet, aki inspirációkkal teli vödröt lóbál minkét kezében, és akit csak meglát, leönti egy adaggal.
Rengeteg szöveget kellett megtanulni a film kedvéért. Szinte nincs olyan jelenet, melyben ne tűnne fel. Mennyire volt nehéz és fárasztó memorizálni ezt a mennyiséget?
Olyan filmek esetében, ahol nem a számítógép által kreált világon van a fő hangsúly, azaz nem CGI moziról beszélünk, hanem egy hagyományos technikával felvett történetről, általában hat és fél hónapig tart a munka. De, hogy válaszoljak a kérdésére, természetes, hogy fárasztó volt a dolog, de csakis fizikailag. Azt hiszem, hogy David-et még jobban megviselte a forgatás. Nem tudom, hogy érteni fogja-e, amit most mondok, de a filmjeiben mindig érzek valamiféle dermedtséget. Nem tudom ezt máshogy kifejezi. Azt hiszem, hogy ez David-ből fakad, amit a forgatás csak még jobban felerősít. Ehhez többféleképen lehet viszonyulni, van, aki lubickol benne, míg mások a hátuk mögé nem kívánják. Mi ebben az állapotban voltunk több mint hat hónapig. A közönségnek ebből két és fél óra jut. Nem vagyok biztos benne, hogy valaha még egyszer meg akarom tapasztalni a 'Zodiac világot', de az biztos, hogy a 'benne levést' át kell élni.
Milyen érzések kavarogtak Önben, amikor találkozott Robert Graysmith-vel?
Nagyon ideges voltam a találka előtt, mert nem tudtam elképzelni, hogy miféle fickók teszik tönkre az életüket és vonódnak be egy ilyen sorozatgyilkosságos esetbe? Igazi sötét lelkületű embereknek kell lenniük - gondoltam magamban. Aztán megtörtént a találkozó, és persze minden másként történt, ahogy hittem. Graysmith igazán jó fej volt, az az ártatlan fajta, aki a Zodiákus-estre, mint megfejtendő rejtvényre tekintett.
