A makói zsidóság mintegy , és sokan - főleg ortodoxok - választották új otthonuknak a várost. A hitélet folytatásához - úgy tűnt - adottak a feltételek, a zsidóság létszáma 1946-ra ezer fölé duzzadt. 1947-től azonban "új exodus" kezdődött, elsősorban az egyre kedvezőtlenebb politikai klíma, a mindvégig jelenlévő antiszemitizmus és az erős cionista propaganda miatt. A makói zsidóság lélekszáma drasztikusan csökkent.
Az itthon maradtak 1953-ban egy szombattartó szövetkezet (Béke Ktsz) alapítottak, a kisipar elsorvasztása után biztosítandó a megélhetésüket és vallási igényeiket. 1956-ban a szövetkezet tagjainak többsége emigrált. Ma már nem működik hitközség a városban, csupán három idős zsidó férfi él Makón. Az elszármazottakban - és leszármazottaikban - azonban máig él a makóiság tudata. Ennek a "virtuális közösségnek" több ezer tagja van. Külföldön "makói" ortodox zsidó közösségek alakultak - pl. Asdodban, Bnei Brakban, New Yorkban és Bécsben - amelyek tagjai a rendszerváltozás óta zarándokolnak egykori szülőföldjükre. Egyedülálló, hogy e találkozókra minden évben több százan érkeznek, hogy láthassák .
2002-ben felújították és , amelyben egy kettős női karzat és mellette egy felújításra váró mikve (rituális fürdő) is látható.
