Az Európai Közösség nagyszabású kezdeményezésében novembertől több millió európai kulturális kincs lesz elérhető az interneten: a kontinens egyfajta digitális lenyomataként is jellemzett gazdag kulturális enciklopédia a tervek szerint minden jelentős emléket bemutat majd. Az Europeana elérhetővé teszi a könyvtárak, múzeumok és nemzeti intézmények raktárainak polcain porosodó könyveket, térképeket, festményeket, fotókat, filmeket, stb., és mindezt teljesen ingyenesen.
A honlapnak jelenleg csak bemutatóra szánt változata létezik, ám az EU információs és médiaügyi biztosa, Viviane Reding ígérete szerint ez november 20-án megváltozik majd, és kétmillió digitalizált elem válik elérhetővé angol, német és francia kísérőszöveggel. A látogató az oldalra lépve rákereshet például a Mona Lisára: első találatként a képet kapja meg, majd vonatkozó információként az összes, azzal kapcsolatos munka, alkotás vagy éppen szakmunka is megjelenik majd, az európai történelem idővonalára helyezve.
A nagyszabású kezdeményezést a Google digitalizálási törekvéseivel szemben hozták létre: a keresőóriás könyvtári projektje 2004-ben indult el, és a keretében eddig 10 millió könyvet és más munkát digitalizáltak. A fő hangsúly ott az amerikai irodalmon van - legalábbis oldalszámokban. Európa kezdettől ellenkezését fejezte ki egy tengerentúli multinacionális vállalat profitorientált kulturális beavatkozása ellen, ezért Jacques Chirac elnöksége alatt a franciák létrehozták a nagy riválisnak szánt Quaero keresőt, amely azonban 2006-ban végleg megbukott. 2005-ben a franciák - ennek előszelét érezve - öt másik európai állammal közösen rendelkeztek az Európai Digitális Könyvtár kialakításáról, amely később az Europeana indítását eredményezte.
A kezdeményezés azonban nem egy magányos projekt, amely csak nyeli a pénzt: a digitalizálás során a résztvevő országok összes hasonló, jelenleg és korábban folyó munkálatait is közös irányítás alá vonták, így az ott létrehozott adatállományok a széttagolt adatbázisok helyett egy közös helyre kerülnek. A munkálatok során nagyon fontos volt a kompatibilitási gondok megoldása is: a szabványok kidolgozása és pontos követése nélkül ugyanis minden hasonló munka átláthatatlan és kezelhetetlen adatállományok tömkelegét hozta volna. Emellett nagyon fontos volt a lehetséges duplikátumok kiszűrése is, hiszen Reding hivatala szerint "senkinek sincs szüksége a Faust huszonhét digitális másolatára".
Külön problémát jelentett a prioritások meghatározása, azaz annak eldöntése, hogy mit szkenneljenek és olvassanak be elsőként, és mely művek várhatnak a sorukra. Végül a nemzeti kultúrák főbb elemeit választották ki elsőként bemutatandónak, és ezeken belül is elsőbbséget élveztek az olyan kiemelt kincsek, mint Gutenberg Bibliája, vagy épp a Magna Charta. Azt mindenek felett létfontosságúnak tartották, hogy a döntések teljesen politikamentesek legyenek, így a politikusok kulturális ügyekben nem ítélkezhettek, az a könyvtárak és levéltárak szakértőire maradt. Ezen belül persze ugyanakkora küzdelem volt, hiszen intézményenként más és más elemeket látnak elsődlegesen megőrzendőnek.
A legtöbb digitalizálás állományvédelmi célokkal indult, az igazán sérülékeny darabok megőrzéséért. A szimpla állományok beolvasását később teljes gyűjtemények virtuális másolatának elkészítése követi. A lényeg itt is a kompatibilitás, azaz hogy az adatbázisban, majd később az interneten is hozzáférhető adatok szabványos meta-adatokkal rendelkezzenek. Ezek létrehozása pedig komoly figyelmet követel, mert míg a szkennelés, fotózás és digitalizálás csupán egyfajta technikai kérdést jelent, az állomány feldolgozása, kereshetővé és több szempontból elérhetővé tétele komoly szakmai munka lehet.
A folyamat egyelőre döcögős, de a bizottság szerint 2010-re, amikor az állományban közel 10 millió elem szerepel majd, már zökkenőmentesen haladhatnak. Emellett egy hasonló projekt esetében kiemelten fontos az adatbiztonság kérdésének megoldása is, hiszen arra is gondolni kell, hogy a most létrehozandó fájlformátumok akár 15 év múlva is elérhetők és megnyithatók legyenek. A szervezők éppen ezért már most is úgy végzik a beolvasásokat, hogy az adatok könnyen alakíthatók, kezelhetők és konvertálhatók legyenek a jövőben is.
