Ipari kémkedés az ókori Egyiptomban
Mikor a legendás gyermekfáraó, Tutanhamon (i.e. 1343?1325) elhunyt, sírját számos értékes tárggyal, köztük két elefántcsont berakásos székkel tömték meg; az egyik páratlan szépségű volt, ébenfából készült, s elefántcsont intarziákkal díszítették. Ezen ülőalkalmatosságok már négyezer éve is divatban voltak az ókori Egyiptomban ? nem meglepő, hogy a magas rangú, kényelemhez szokott egyiptomiak rajongtak a székekért, az azonban már annál inkább, hogy az európai vad tájak bárdolatlan törzsfőnökei szintén ezeken pihentek meg.
Eddig mintegy húsz ilyen széket találtak Európa északi részén, legtöbbjüket a németországi Elba felső folyásánál. A felfedezésekre a 19. században került sor; addigra a fa már elenyészett, s csak a bronzból és aranyból készült szegecsek és gombok maradtak meg. A berakott székek első képi ábrázolása egy durván 4500 éves mezopotámiai pecsétről származik, de az egyiptomiak is előszeretettel használták, az előkelőségek például mozgó trónként ? azért számított kedvelt darabnak, mert a hosszú lábak miatt a szék (és tulajdonosa) nem süppedt a homokba.
Az a tény, hogy a szépen kimunkált székek Európa északi felén is elterjedtek, arra a felismerésre vezette a kutatókat, hogy a tárgyakat minden bizonnyal itt is, függetlenül az egyiptomiaktól, az ókori mesterekkel párhuzamosan gyártották. Ezt az elmélet most többen is elvetik. "A méret, a dizájn ? túl sok a hasonlóság" ? magyarázta Bettina Pfaff német archeológus. Egyszerűbben fogalmazva: másolták őket. Mindez azt feltételezi, hogy 3400 éve kellett valamilyen kapcsolatnak lennie Egyiptom és az észak-európai mocsaras vidékek között.
Ez nem meglepő, hiszen a korábbi években több olyan tárgyi bizonyíték is előkerült, amely a bronzkori kapcsolatok kiterjedtségére utal. A német Harz-hegységben élő kovácsok például cornwalli arannyal dolgoztak, míg mások előszeretettel gyártottak mükénéi kardokat vagy ciprusi kötőtűket. "Az európai elitek kommunikáltak egymással" ? magyarázta Bernd Zich halle-i régész, hozzátéve, hogy a korszak luxuscikkeit a nagy távolságok ellenére "általában gyalog vitték" egyik helyről a másikra.
A berakásos székeket az különbözteti meg a többi árucikktől, hogy Egyiptomon és az északi területeken kívül nem találtak máshol belőle ? se az Alpokban, Olaszország vagy Franciaország területén. Egyes kutatók szerint könnyen elképzelhető, hogy a keresett szék európai elterjedése egy északi kereskedő leleményességének köszönhető, aki egyszerűen ellopta az ötletet.
Erre valószínűleg valamikor III. Thotmesz egyiptomi fáraó uralkodása idején (i.e. 1479?1426) kerülhetett sor, amikor Egyiptom igazi nagyhatalom lett, a birodalom actio radiusa pedig a mai Törökország határáig ért. A hírvivő ekkor vethette papíruszra a szék tervrajzát, amely az ismert ősi karavánutakon keresztül érkezhetett Európa északi felébe.