Kontur András kiállítását október 6-án az Amatár kiállítóhelyen nyitotta meg L. Simon László, aki ünnepi beszédében kiemelte: Kontur András számos, köztéren található szobrászművészeti alkotást készített már, melyek egytől egyig azt mutatják, hogy a kővel és az agyaggal is kiválóan bánik. Vajon miért kezdi el egy tehetséges művész dekonstruálni, roncsolni saját alkotásait? Azért, ?hogy rámutasson az idő múlására és hatására? ? mondta L. Simon László, majd hozzátette: a szerző szándéka a maradandóság megkérdőjelezése, mely a médiumot tekintve különösen izgalmas, hiszen a kő az egyik legidőtállóbb anyag, amelyet a művész felhasználhat, megformálhat.
A Roncsolás című tárlat alkotásai a művész által irányított roncsolásnak elnevezett technikával készültek: ipari sósavval roncsolt szobrok, melyeknek ?formái a figurativitástól a nonfigurativitás felé mutatnak?. A művészet történetében megfigyelhető az alkotók azon törekvése, hogy minél időtállóbb művet hozzanak létre, olyat, amely megmarad az utókornak. Egy művészeti alkotás érvényességét azonban csorbíthatja, ha témája, illetve maga a mű nem állja ki az idő próbáját. ?De valóban arra kell törekednie a művésznek, hogy alkotásával kísértse az örökkévalóságot?? ? tette fel a kérdést L. Simon László, majd hangsúlyozta: a tibeti szerzetesek homokból készített mandalái önálló esztétikai minőséget képviselnek. A szerzetesek a mandala befejezését követően újból összesöprik a homokot, a mű tehát abban a pillanatban, hogy elkészül, máris eltűnik. Ezzel mutatnak rá, hogy ?az ember képtelen legyőzni az időt és a korlátait?.
Kontur András művei az idő végességére emlékeztetnek minket ? emelte ki L. Simon László. Hozzátette: az alkotás folyamatához való legmélyebb alázat fejeződik ki a szobrászművész gesztusában, mellyel rámutat: ahogy az élet, úgy semmilyen alkotás sem örök, ?nem kísérthetjük az örökkévalóságot egy olyan világban, melynek csak nagyon rövid ideig vagyunk vendégei?.
Tóth Eszter
Fotó: Csákvári Zsigmond
