Az írással újradefiniálom magamat ? PALYA BEA

Egyéb

 
? Négy hónapot töltött nemrég Mexikóban, többnyire pihenéssel. Nem volt nehéz leállni?
 
 ? Tizenhat éves korom óta az életem a stúdiózásról, a koncertezésről, a zenekarokról szól. És bár az elmúlt években egy-egy hónapra elutaztam lazítani, most úgy éreztem, itt az ideje megállni, hogy átgondoljam, mi történt eddig, és mit szeretnék ezután. 2006-ban vitt el egy barátom egy kis mexikói faluba, azt mondta, ez jó hely gondolkodni, írni, és semmit sem csinálni. Nem is értettem, mi az. Aztán csak arra emlékszem, hogy ott állok teliholdkor a tengerparton a nagy fehér szikla, a Roca Blanca előtt, és érzem, ide még visszajövök. Nagyon jó lépés volt, hogy kicsit kiszálltam. Nem könnyű, hiszen a magamfajta hiperaktívnak nehéz megtanulni pihenni. De jó úton haladok.
 
? Változtatott önön valamit ez a négy hónap?
 
? Igen, változtam. Lassítottam, például nyugodtabbra terveztük Bodnár Réka menedzseremmel ezt az évet, így végre a csapattal ráérünk örülni egy koncert sikerének. Sokkal nagyobb nyugalom van bennem, régen rettentő sokat izgultam, amikor a koncertre, a felvételre készülve becsúszott egy hiba. És évente készítettem új lemezt. Idén, bár írtam pár új dalt, inkább a régieket forgatom, hiszen azokban is annyi minden van még. Például 2009-es szefárd anyaggal alig volt tíz koncertem, pedig egy gyönyörűségekkel teli kincsesláda.
 
 
? Azért nemcsak pihent Mexikóban, a blogjában is hírül adta: könyvet kezd írni.
 
? Nagyon régóta írok, és az írásaimra gyakran saját történetekkel reagáltak az emberek. Az írás olyan nekem, mint az éneklés: azért nyitom hangra a számat, hogy egybeénekeljem azokat, akikkel dolgom van. Most pedig egybeírom őket. A kör tágul. A régi szövegekből akartam kiindulni, de nagyon másképp írok most, mint néhány éve. A téma: önmagam, ami nagyon egyszerű, és mégis a legnagyobb kihívás. A műfaj, ha meg kell határozni, talán személyes esszé, egy kicsi fikcióval, pici meseszerűséggel. Azt, hogy végül is mi lesz, valószínűleg ugyanannyira lehet majd kategorizálni, mint a zenei tevékenységemet. Még az elején vagyok, nem tudom, mi lesz a vége. Vannak témák, amelyek kidomborodnak bennem, de az biztos, hogy nem egy lineáris időben haladó, Palya-Bea-Bagról-a-Carnegie-Hallig-típusú tündérmese lesz.
 
? Memoár?
 
? Mondták nekem, fiatal vagy te még ahhoz, hogy memoárt írj. Eszembe sem jutott! Fiatal vagyok nagyon, de úgy éreztem, most megállok kicsit, leírom, eddig mi volt, és újragyúrom magam ezzel a könyvvel. Nagyon is benne van egy új szakasz kezdete is. Idén leszek 35 éves, és azt érzem, hogy a jó dolgok még előttem állnak. Most jutottam el oda, hogy pozitív értelemben gyökeret vertem. Valamit teremtek ezzel a szöveggel ? magamat, új és még láthatóbb formában. Ami a színpadon, a médiában látszik, az szükségszerűen nem a teljes kép rólam. A könyvvel sok új részletet feltárok. Kérdezik, nem félek-e például az abortuszomról írni. Nem félek, hiszen egy lemezt is csináltam belőle, és nagyon sok nőt érint. A szüleimről írni is nagy kihívás, újra átbeszélem velük a régi történeteket ezzel a mostani fejemmel.
 
? Van olyan téma, amely az írás kapcsán bukkant fel, és érezte, ezt majd megírja egyszer dalban is?
 
? A férfijaim kapcsán a jelenbe belelógó ?volt-nők? kérdése és a lezáratlan kapcsolatok ügye például egy szép, dalt érdemlő téma. És ilyen a Facebook is mint jelenség. A dal persze egészen más, ott a téma tömörödik, rímek vannak. Írás közben viszont azt vettem észre, hogy sokszor azokat a mondatokat írom le, amelyeket apukámnak mondanék, vagy a volt szerelmemnek. Eleinte volt bennem szégyenlősség, de újraolvasva arra gondoltam, mit szégyelljem, mindenkinek vannak ilyen mondatai!
 
? Tökéletes önismereti kurzusnak hangzik?
 
? Írtam is nemrég egy önismereti részt. Összeszedtem, milyen kurzusokban, önismereti módszerekben találtam meg magam, de ehhez azt is le kellett írnom, hogy milyenekben nem. Sok dolgot kipróbáltam. Az ezoterikus irányzatok legtöbbje vagy a hit ? nem az én utam. Mert anélkül, hogy valamit értenék, nem hiszek benne. Az orvosi út, a pszichiátria sem az enyém. Ami nekem jó, ott ösztönösség és értelem összefonódik, nekem-jó arányban. A kvantumfizikából indul ki Mosonyi Szilárd és a kreatív valóságteremtés. Azt mondja: egy részecske akkor létezik, ha a figyelmem sugarába kerül. Ez azt jelenti, hogy a figyelmem sugara teremt. Ha ezt alkalmazom a belső dolgaimra, akkor az, amire koncentrálok, megteremtődik. Ezt értem, és ettől kezdve el tudom fogadni. Vagy ott a jóga, egy nagyon egzakt tudomány, amely pontosan megmondja, mit csinálj a testeddel, mégsem csak a testedre hat, hanem a lelkedre is, ami meg teljesen illogikus folyamat. Megesett, hogy csak mert lélekről, belső dolgokról beszélek, ezoterikusnak mondtak, és ez nem esett jól. A belső dolgokról beszélni sokkal több félelmet hoz fel mindenkiben, bennem is, mert egészen az alapkérdésekhez érünk, mint van-e jogom létezni, és hasonló finomságok. Az írással újradefiniálom magamat, és remélem, hogy aki olvas majd, az nemcsak engem lát meg benne, hanem saját magát is.
 
 
? A dalait hallgatva is sokakban felmerülhet: igen, én is épp ezt érzem, én sem akarok még férjhez menni; igen, és én is gyereket akarok már; igen, mindenki menjen a pokolba? Kap ilyen visszajelzéseket?
 
? Gyakran, és ezt szeretem. Ezért is vagyok sokszor olyan konkrét: ez a dal itt arról szól, hogy elhagyott a szerelmem, ez arról, hogy nem találok pasit, ez arról, hogy anyám megért/nem ért meg. Amikor koncertezem, szeretném, ha a hallgatók azt éreznék, minden sejtemmel szeretem őket, és ha van kedvük részt venni a játékban, tegyék. A zeném nem mindenkinek és nem mindig azonnal alkalmas erre ? a lemezeim általában néhány éves átfutással érik el a céljukat.
 
? Bár azt mondta, most nem dolgozik új albumon... játsszunk?.ha bárkivel ? akár már nem élő művésszel is ? készíthetne albumot, ki lenne az?
 
? Akiket szeretek, nagyon erős, alanyi jogú alkotók. A listán biztosan rajta lenne Nina Simone, Joni Mitchell, Patricia Barber, és Dresch Mihállyal is szívesen dolgoznék együtt. Nemrég láttam például Franket a Budapest Bárban. Ugyan teljesen mást csinál, mint én, mégis megdöbbentően hiteles, szerethető volt a színpadon. Azokba vagyok igazán szerelmes, akiknek belehalok a dalaiba. Björk Joga című száma ilyen, vagy Peter Gabriel új lemeze. Sarah Vaughannal is énekelnék egyszer, és ott van Mayra Andrade is vagy Imani Uzuri, aki a Fire and Fire tagjaként járt itt nemrég. Imádok beleszeretni valakibe, aki a színpadon atomreaktorként ?sugároz?.
 
? Mégis, ha egyetlen cd-t vihetne magával egy lakatlan szigetre, melyiküké lenne az?
 
? MP3-as válogatáslemezt csinálnék? rajta lenne Shirley Horntól a My Funny Valentine, Nina Simone-tól az I'm Feeling Good, lennének rajta moldvai paraszténekesek, Simon Ferenc Józsefné például, lenne néhány Whitney Houston-dal, hogy legyen mire táncolni. Meg Leonard Cohentől a Lover, Lover, és görög, török előadók.
 
? Meg is van a következő feldolgozáslemez anyaga.
 
? Ezek annyira jó dalok, nehéz lenne belőlük még jobbat kihozni. De azért gondolkodom újabb feldolgozáslemezen, Weöres Sándor Bolond Istókját szeretném megcsinálni, de majd később. A szöveg annyira zseniális, minden árnyalatának, minden mondatának jelentése van, még érlelem magam ehhez. A Psychénél is úgy gondoltuk Gryllus Samuval, hogy túl fiatalok vagyunk a szöveghez. De aztán belevágtunk.
 
 
? Ma másképp csinálná meg?
 
? Talán ez az egyetlen lemezem, amit nem. Technikailag itt-ott másképp énekelnék néhány részt, de semmi egyéb. És lehet, hogy kétszer ötven percet csinálnék belőle, mert nehéz volt kihagyni dalokat. Szeretem azt a lemezt, sok olyan zenész játszott rajta, aki ma is az életem aktív részese.
 
? Néha mégis egyedül áll a színpadon: a következő budapesti koncertjén például, április 3-án a József Attila Művelődési Központban az Egyszálének dalait egyedül adja elő.
 
? Nem sok Egyszálének-koncertet adok, de azok mindig jó időben jönnek ? ez amolyan öntisztulás, épp ezért mindegyik más. A négy hónapnyi tengerparti séta azt is hozta, hogy tudatosult bennem: akkor is szerethető vagyok, ha épp nem látszom a színpadon ezer ember előtt, most kevesebbet is koncertezem. Mert bevallom, én is, mint az énekesek mindegyike, a zenélésért való rajongáson túl azért álltam színpadra, hogy még jobban szeressenek.