„Irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!” – Hobóval érkezett Temesvárra az Irodalmi Karaván

Egyéb

November 4-én elbúcsúztak az Irodalmi Karaván eddigi vendégei, Lövétei Lázár László, Száraz Miklós György és Zalán Tibor, akik hazatértek, és a kisbusz ezután Aradról Temesvárra robogott tovább, a Bartók Béla Elméleti Líceumba, ahol Juhász Anna rendhagyó irodalomórán találkozott a magyar diákokkal, hogy az olvasás szeretetéről, erejéről, lényegéről beszélgessenek.

A telt házas órán a partiumi gyökerű, 100 éve született Nemes Nagy Ágnes életműve is fókuszba került, akitől a Lámpa című verset a diákok közösen olvasták el, majd felidézték a költő szüleit, akik kiszakadtak eredeti élőhelyükről, akkor jöttek fel Pestre, amikor elszakadt az az országrész, meglehetős nehezen és nem is olyan fiatalon teremtettek maguknak új körülményeket. Kiszakadtak, elszakadtak voltak. Egész életük során valami módon száműzetésben éltek Budapesten.

Nemes Nagy után Ady Endre élete volt a téma: Ady 1897–98-ban három hónapot lakott Temesváron, amit emléktábla is megidéz. Végezetül a líceum névadója, Bartók Béla zeneszerző, zongoraművész, Temes megye szülötte került szóba az irodalomórán: Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú című versét szavalták az órán, ami a bartóki Cantata profanához kapcsolódik, és a zeneszerző halálának tizedik évfordulójakor íródott.

Este a Csiky Gergely Színházban tartott zenés, irodalmi szalonestre új vendégként Földes László Hobo érkezett,

akit telt házas közönség fogadott a színház stúdiótermében. Hobo életébe a versek szeretete már azelőtt megérkezett, mielőtt olvasni tudott volna, emlékei szerint az első meghatározó élménye Villon Haláltánc-balladája volt, amelynek kifejezetten az utolsó versszakában olvasható mérhetetlen kiszolgáltatottság rendítette meg.

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
»Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm: egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!«
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
– A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg
!”

Amikor Juhász Anna az irodalomban rejlő erő megtapasztalásáról kérdezte, Hobo elmondta, hogy ifjúkorában József Attila költészetében talált kapaszkodót, aminek egyik következményeként elkészítette önálló József Attila-estjét, s hiába véli úgy, hogy verset olvasni jobb, mint hallgatni, a közönségnek más lehet a véleménye, hiszen idén áprilisban ezredik alkalommal játszotta el a Tiszta szívvel című előadást Sárbogárdon. Elmondása szerint erre a legbüszkébb életében, s bár otthonából kitiltotta a Hobo-relikviákat, egyetlen kivételként az ezredik fellépés szórólapja lóg bekeretezve a nappali falán.

A zenész ezután megosztott egy történetet arról, hogy a tököli börtönben, ottjártakor az egyik rab készült egy József Attila-verssel, A hetedik című költeményt próbálta elmondani, s miután belesült, Hobóval együtt szavalták el azt. Egy másik alkalommal, amikor a Hobo Blues Band egyik koncertjén cserbenhagyta a technika, hirtelen rögtönzött ötletére több százan kapcsolódtak be a Tiszta szívvel éneklésébe, amit a Hej tulipán, tulipán dallamára kezdett el énekelni, hangosítás nélkül. Többek között ezekre az élményekre alapozva gondolja úgy, hogy József Attila benne van az emberek lelkében.

Egy másik, számára fontos szerző Pilinszky János, akinek életműve támasz lehet minden embernek a nehéz időkben,

idekapcsolódva számos Pilinszky-mű és -gondolat hangzott el a színházi esten. Szó esett Ady Endréről is – tőle azt tanulta meg (egy publicisztikájában olvasta), hogy ma már azért is érdemes felolvasóestet tartani, hogy a leggyengébb is ki tudjon állni magáért, és azt tudja mondani, hogy „Hohó!”, ha igazságtalanság éri. Hobo ennek kapcsán a missziójáról is vallott: az a célja, hogy továbbadja azokat az értékeket, amiket ő kapott, és azt is gondolja, hogy azért nem bukott meg, mert az, amit csinál, mindig fontosabb volt önmagánál.

Az este során számos feldolgozás, saját dal és vers hangzott el a közönség örömére, élvezhették többek között a Farkashajszát, A hetediket és a Tiszta szívvelt – utóbbit három különböző módon is.

A zenés irodalmi est a közönség bevonásával és A hetedik című verssel zárult, melyet többszöri visszatapsolás és hatalmas éljenzés fogadott. A Petőfi Kulturális Ügynökség Irodalmi Karavánja Temesvár után Dévára utazik, hogy gyerekekkel és felnőtt közönséggel találkozzon a zárónapi programokon.

Fotó: Kultúra.hu/Bach Máté