Míg Pozsonyban az országgyűlésen a Kossuth által beterjesztett felirati javaslat keltett izgalmat, lent Pesten az Ellenzéki Kör. Kossuth javaslatát kézhez kapva, rögvest indítványozta azt kiterjeszteni a sajtószabadság követelésére is. Március 9-én egy petíciós mozgalom tervét fogadták el, vagyis azt, hogy az országgyűlést beadványokkal fogják támogatni. Az Ellenzéki Kör polgári értelmiségi és nemesifjakból állott össze, akiket állandóan a határozottság irányába szorított a pesti radikálisok kicsiny, de erőszakos csapata, Petőfivel az élükön. A petíció szövegét végül az ifjú radikális, Irinyi József fogalmazta meg, március 11-én, s "12 pont" formájában terjesztette elő. Ez a szöveg már túlment az április 3-i pozsonyi felirati javaslaton, követleve a sajtószabadságot és a törvény előtti egyenlőséget. A szöveget az Ellenzéki Kör március 13-án programként elfogadta. Még aznap Bécsben kitört a forradalom. Metternich, a mindenható kancellár kénytelen volt lemondani és elmenekülni. Az uralkodó pedig alkotmányt ígért Ausztria népeinek. A bécsi forradalom itthon is megváltoztatta a helyzetet. Március 14-én a főrendek Pozsonyban elfogadták a felirati javaslatot, s azt másnap országgyűlési küldöttség vitte Bécsbe. Megtámogatták a feliratot a pesti események is. A Pilvax Kávéházban összegyűlő ifjak szerették volna a "12 pont"-ot több ezer pesti polgár aláírásával eljuttatni Pozsonyba. Ezért március 19-ére, a József-napi országos vásár napjára - francia mintára - a Rákos mezején nagygyűlést és bankettet akartak szervezni, aláírásgyűjtéssel. A bécsi forradalom hírének megérkezte után azonban a Pilvax ifjai úgy döntöttek, hogy maguk cselekszenek. Petői Sándor, Vasvári Pál, Vidats János, Sükey Károly, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Jókai Mór elhatározták, hogy másnap érvényt szereznek a "12 pont" közül az elsőnek, a sajtószabadság követelésének, s cenzori engedély nélkül kinyomtatják a "12 pont"-ot és Petőfi lelkesítő költeményét, a "Nemzeti dal"-t. Másnap, március 15-én reggel Petőfi és társai mintegy tíz fiatalember a szemerkélő esőben elindultak a Pilvaxból az egyetemre. Az ottani ifjúság csatlakozása után immáron mintegy ezren folytatták útjukat Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához. Itt Irinyi "a nép nevében" lefoglalt egy gépet, s a nyomdászok kiszedték a "Nemzeti dal"-t és a "12 pont"-ot. A nyomda előtt összegyűlt sokaság boldogan kapkodta szét a több ezer példányt. Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezres tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait is, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, majd a tömeg megindult Budára, hogy a legfontosabb kormányszékkel is elfogadtassa követeléseit, s kiszabadítsa börtönéből Táncsics Mihályt. A Helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, hanem elfogadta a "12 pont"-ot, Táncsicsot pedig szabadon bocsátotta. Azonnal eltörölte a cenzúrát. Pest forradalma - ellentétben Párizséval és Bécsével - vértelen forradalom volt. A Pozsonyból Bécsbe utazó országgyűlési küldöttség legfontosabb célja az volt, hogy az uralkodó nevezze ki teljhatalmú helytartóvá István nádort és miniszterelnökké gróf Batthyány Lajost. A március 17-én kiadott királyi leirat István nádor kinevezését tartalmazta, de Batthyányét nem. Kossuth és Batthyány azonban rávették a nádort, hogy teljhatalmával élve, nevezze ki miniszterelnökké Batthyányt. A király jóváhagyta e lépését. A forradalom azonban nem korlátozódott Pozsonyra és Pest-Budára. Lelkes hangulatú népgyűlések színhelye volt március 16-án Győr, 17-én Pápa, Székesfehérvár és Eger, 18-án Temesvár, Nagybecskerek, Pécs, Debrecen és Arad. A pesti forradalom sikerét a nem magyar nemzetiségű lakosság is örömmel fogadta.
