(MTI) - 1791. december 24-én született Párizsban, apja kiskereskedő volt. Iskolás korában elárvult, de egy ösztöndíj segítségével tovább tanulhatott. A jogi karra iratkozott be, ám kapcsolatba került a színházzal, s ez eldöntötte pályáját. Első, kis visszhangot keltő darabját húszévesen írta: Tudtán kívül kérő, avagy alkalom szüli a tolvajt címmel. Annál nagyobb sikert aratott A nemzeti gárda éjszakája című vígjátéka 1815-ben. Ezután főként verses komédiákra specializálta magát, refrénjei bejárták Párizst. Később a Gymnase színház háziszerzőnek szerződtette, Scribe futószalagon ontotta műveit, szerzőtársak seregét foglalkoztatva: egyikük hozta a témát, a másik a színpadi ötleteket, a harmadik a pergő párbeszédeket írta, a negyedik a poénokért volt felelős. E darabok elárasztották a francia, majd az európai országok színpadait, Párizsban a Vaudeville- és A Variétés-színház is műsorra tűzte darabjait, később a Comedie Francaise is megnyitotta előtte kapuit, itt némileg igényesebb művekkel jelentkezett. Dramaturgként is működött (bár akkor még nem így hívták), témákat vetett fel, dialógusokat javított, műsor-tanácsokat adott színigazgatóknak.
Magyar fordítói (Csepreghy Ferenc és Lajos, Szerdahelyi József, Pályi Ede, Nagy Ignác és Csiky Gergely) olykor a szerző kezéből kapkodták ki a kéziratokat, s megesett, hogy egy-egy Scribe-művet nálunk előbb mutatták be magyarul, mint Párizsban az eredetit.
Megemlítendők még az 1825-ös A sarlatánság és az 1827-es Érdekházasság című színművei. 1849-es Adrienne Lecouvreur egy színésznőről szól, aki beleszeret egy arisztokratába, nem tudva annak kilétét. A címszerepet Sarah Bernhardt és Helena Modjeska is játszotta, ebből készült Francesco Cilea hasonló című operája. Scribe több mint ötven librettót is írt, köztük Bellini: Az alvajáró, Donizetti: Szerelmi bájital és A kegyencnő, Rossini: Ory grófja, Auber: A portici néma és a Fra Diavolo, Halévy: A zsidónő, Meyerbeer: A hugenották, Az afrikai nő, Ördög Róbert és A próféta, Verdi: A szicíliai Vecsernye és Az álarcosbál című operáihoz.
Scribe 1834-ben lett a Francia Akadémia tagja. Ő a moralizáló polgári színház előkészítője, a feszes szerkezetű, gördülékeny cselekményű, "jól megcsinált" darabok mestere. A maga korában s halála után is évtizedekig rendkívül népszerű volt, majd 400 darabot írt mindenféle műfajban, versben, vagy prózában. Vígjátékai a polgári társadalom értékeit és előítéleteit tükrözik, a szabad vállalkozás és a családi élet erényeit dicsőítik, kiszolgálva a közönség ízlését, középpontjukban a pénzzel és a társadalmi sikerrel. A jellemek rajzával, eszmei tartalommal, lélektani kérdésekkel, belső drámával keveset foglalkozott, az élénk párbeszéd és a színpadi hatás volt a fontos. Scribe nem volt sem elmélyült író, sem formai újító, Gyulai Pál szigorúan elítélte őt és utánzóit is, Vörösmarty viszont lelkesen írt róla. Sokan kritizálták, de kritikusai is tisztelték.
Legismertebb politikai vígjátékaiban Voltaire nyomán a történelem menetét apró, nevetéses okokra vezeti vissza, a dicső államférfiakat gyáva, ravasz érdekembereknek ábrázolja. Legmaradandóbb műve az Egy pohár víz (Hugo: A királyasszony lovagja alapján) a 18. század elején, Anna angol királynő udvarában játszódik, de saját kora konfliktusait is érzékelteti. A brit konzervatívok és liberálisok ellentétét két főszereplő, az udvarmesternő és az ifjú testőrtiszt ellentétében mutatja meg. Ez a világ egyik leggyakrabban játszott színműve, Budapesten utoljára a Madách Színház mutatta be 2003-ban.
Scribe szépprózát is írt, de regényei és elbeszélései csak a szerző ismertségének köszönhetően jelentek meg. Hatása Sardou, az ifjabb Dumas, Augier és Rostand darabjainak formai kivitelezésében is kimutatható. Magyar követői közül Molnár Ferenc emelkedik ki. 1874-ben kiadott összes munkája 76 kötetben jelent meg.
