 |
Fazekas Mihály összekötve főművével, a Lúdas Matyival. Szinte más egyebet nem is tud róla az átlagolvasó, pedig élete is, hatvankét éve is sokkal gazdagabb, minthogy a valóban jelentős, de mégsem kizárólagos Lúdassal el lehetne intézni.
Egy átmeneti korszak költője: a felvilágosodásból indul, a romantika felé tart, a Petőfi népiesség legkezdete. Csokonai barátja, márpedig Csokonai Vitéz Mihály az időszak egyik legmeghatározóbb irodalmai alakja. Mindemellett Fazekas botanikus, a hazai növénytan tudományának egyik fontos előfutára. Megírja Diószegi Sámuellal Földi János konstrukciója alapján készített Magyar Füvész Könyv, mely az első magyar nyelvű növényhatározó, Linné rendszere alapján. 1819-től szerkesztette az évente megjelenő Debreceni Magyar Kalendáriumot, amelyben elbeszéléseket, s a felvilágosodás eszméit hirdető cikkeket közölt..
Nem hivatásos költő. Ez a XIX. század találmánya. A lírát a művelt, olvasott ember szenvedélyének tartotta.
Szülei debreceni iparos-polgárok. Apja gyógykovács. Ő debreceni Kollégium növendéke. De tizenhat évesen felcsap huszárnak. Közlegény, azután sokáig altiszt, hétévi szolgálat után hadnagy, azután főhadnagy. Végigcsatázza a Habsburgok háborúit, egyik ujját is elveszti. Az első években lelkesedik ezért a kalandos életért, és formás csatadalokat is ír. De mennél magasabb a rangja, annál inkább elege van a katonáskodásból. Szinte békepártivá válik, ami nem kimondottan jó belépő egy katonatiszt számára, hogy még később a sztoicizmus követője legyen. Apja 1796-os halála után hátat fordít a seregnek, nyugdíjas főhadnagyként Debrecenbe költözik. Idejét a költészet és a botanika tölti ki. 1806-tól városi adópénztáros, később esküdt, mindemellett 1823-ig a Kollégium pénztárnoka.
Legtöbb verse a hazaköltözés és Csokonai halála közti esztendőkre esik.
Magányában - nem nősült meg egy nagy-nagy franciaországi szerelem miatt, a testi szerelmet is versekbe transzformálta - mindenre ráér, vitairatokkal szól bele az irodalom ügyeibe. Debrecen védelme című cikkével összeveszik Kazinczyval, mivel az Csokonaira emlékezve megvetően szólt a debreceni lokálpatrióta gőgről. Írt azután egy egész cikksorozatot, a Dorottya-levelek, amelyekben könnyed, tréfás hangon fejti ki esztétikai nézeteit, hitet téve a felvilágosodás racionalizmusa mellett.
(Fazekas Mihály: Debrecen, 1766. jan. 6. - Debrecen, 1828. febr. 23., költő, botanikus)
Csokonai neve napjára
Már a tarka mezők illatos asszonya
Udvarlásra magát nem piperézheti,
Minden cifra virágit
A nap szűze leszaggatá.
Már a lanyha zefir, páfusi lantodon
Sem szunnyad, se cicáz, duzzog az olykori
Hamvas harmatozáson
S gubbaszkodva voná magát
Vénus hóna alá. A meleg estveli
Csend már a locsogó völgyre se csal, hogy ott
Nétán Lilla kerekded
Combjával leköszöntsenek
A sás közt susogó réti kisasszonyid.
Elment a meleges gólyasereg, s vele
Minden handarikázó
Nimfák eltakarodtanak.
Hagyján! a futikák menjenek, a csalárd
Pajtásság gyönyörű tűköri. Nézd drusza,
Bachus régi barátunk
Most hirdet jeles innepet.
Vivát! érjen azért annyi Mihály napot,
Amennyit csak akar. Jó drusza mink pedig
Amennyit lehet, és azt
Mind vígságba fecsérljük el.
Irodalmi pályázat "Az új éra Lúdas Matyija"
|
