 |
Szabó Lőrinc író, hírlapíró, fordító, (Miskolc, 1900. márc.31 - Bp. 1957. okt.3)
Szabó Lőrinc egyike az Ady utáni költők generációjának egyik legkiválóbb lírikusának, Egy miskolci proletár család gyermekeként született a századfordulón Miskolcon. A Tanácsköztársaság után, 19 éves korában került Budapestre, ahol előbb gépészmérnöknek készül, majd rövid műszaki tanulmányait befejezve beiratkozik a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karára.
Az egyetem helyett azonban úgy dönt, hogy a tanulmányok helyett a gyakorlatot választja, ezért 1921-ben belépett "Az Est" szerkesztőségébe, ahol Mikes Lajos baráti körébe bekerülve gyorsan lép előre a ranglistán. Először gyorsíró, majd később aktív újságíró lett, később pedig már az olvasói rovat szerkesztője lett.
Miközben újságírásból tartja fenn magát, verseket ír és eleinte leginkább műfordításaival hívja fel magára a figyelmet, többek között ő tolmácsolásában jelennek meg Shakespeare szonettjei, 1922-ben pedig megjelenik első verseskötete Föld, erdő, Isten címmel. Verseivel azonnal a legnagyobbak közé emelkedik, mi sem jelzi ezt jobban, minthogy Babits és Tóth Árpád maguk mellé veszik harmadiknak, hogy együtt fordítsák le Baudelaire költői életművét, A romlás virágait, melynek általuk lefordított műve, a magyar irodalmi kultúra egyik nagy jelentőségű értéke.
Költőként legnagyobb hatású verseskötetei az 1926-os "A sátán műremekei" című kötete illetve az ezt hat évvel később követő "Te meg a világban" . 1927-ben Pandora címmel művészeti és kritikai folyóiratot indított a lap azonban csak fél évig marad talpon. Az Est-lapoknál végzett újságírói munka mellett sokat fordított angolból, németből, oroszból és franciából is.
A harmincas években külföldi tapasztalatszerzésre indul, ekkoriban már a legtöbb jeles irodalmi társaságnak oszlopos tagja, a huszas években közismert baloldali, a negyvenes évekre azonban már kezd kissé elfordulni a szocializmust építő kommunistáktól. 1932 és 1943 között háromszor tüntették ki Baumgarten-díjjal (1932, 1937, 1943). 1943-tól a hivatalos politika támogatása jelent meg írásaiban. Ez 1945 után hosszabb ideig kizárta az irodalmi közéletből. 1947-ben jelentkezett ugyan újabb kötettel, a Tücsökzenével, de ez időben főleg műfordítással foglalkozott. Alig egy évvel azután, hogy 1956 után bekapcsolódhatott újból az irodalmi életbe, meghalt.
Kapcsolódó:
Szabó Lőrinc és Tanner Ilonka Az irammenő nő; Lóci, a kettős ügynök
|
