Acsai Roland: Harcos Bálint verseskötetéről

    Harcos Bálint első verseskötetének meglepő címet adott: Harcos Bálint Összes.

A cím egyik értelmezési lehetősége szerint ezt a szövegkorpuszt kell Harcos Bálint összes verseinek gyűjteményének tekinteni: ami ezután jön, a többi vers, ami nem került, mert nem kerülhetett bele ebbe az első kötetbe (mivel még meg sem íródott): apokrif iratnak tételeződik.
    Másfelől a cím olyan egészelvűséget sugall, amely ellenpontja kíván lenni Tandori Dezső első kötetcímének a Töredék-nek. Míg Tandori egy töredékkel kezdte pályafutását, addig Harcos egy másik abszolút végponttal, az egésszel, az összessel.
    Ez a kötet újraértelmezése a romantikus énfogalomnak: egyfelől nem győzi hangsúlyozni a beszélő, hogy aki beszél, az maga Harcos Bálint. Jó példa erre a Harcos Bálint panaszai Törs Eszterért című vers: itt nem csak a címben van határozottan megjelölve a beszélő, hanem magában a szövegben is megjelenik: "aki önbeporoz: maga haRCOS / BALINT 2001 marciuson hoszonot / nap negyed egykor anyammal vegzek bant a dolog"; A Bokszoló és növényben pedig ironikusan, szójátékként jelenik meg a név: "Öklöddel ha ellened illeted, / Ütsz, és arcodat éri a sújtás! / Ki oltja ki vágyad, Győzedelmes? / Ki csillapít, Tökéletes Harcos?!"
   

Másfelől ezt a romantikusan hangsúlyozott szerzői ént lépten-nyomon igyekszik eliminálni, felszámolni. Már a kötet hátulján olvasható szerzői bemutatkozás is feleslegesnek érzi az énhez esetlegesen, bár feltétlenül hozzátartozó életrajzi tényeket, adatokat: "Én vagyok a világ naiv növénye. A naiv növénynek nincsen gyökere. Az én vágyam nem új, nem régi. A naiv növény nem kezdődik el, véget sem ér. Mit is kezdhetnénk hát az effélékkel: Harcos Bálint 1976-ban született Budapesten. Ez az első kötete."
    Ez a két poétikai-filozófiai törekvés Harcos kötetében nem egymás ellenében hat, hanem egymás mellett él, működik.
    Ez az "egymásmellettiség" a Naiv növény-ben két szinten is megjelenik. Először a szöveg szintjén: "A naiv növénynek nincsen gyökere. Fa és bokor mellett a földön fekszik"( a kiemelés tőlem); másodszor pedig a szerkesztés szintjén.
    Az "egymásmellettiség" filozófiai-költészeti szakszóként is megjelenik a Félisten című vers "Nebenmensch" fogalmának használatakor: "Törekvéseidre fittyet hány: / Csinálmány! - / Isten ments, / Nebenmensch, / nem ér Szerelem, se Ármány".
    A kötet borítóján egy emberarc-formájú hegy látszik: Harcosnál a táj mindig emberarcú. A "Panaszokban" meg is szólal: "Szólít hangsora egy bonyolult, kusza arcu bozótnak". A táj, a flóra és a fauna: a szereplők arca; ezért is hasonlítja egyik versének beszélője kedvesét egy kihalnak hitt állathoz: "Szép vagy, mint egy kihaltnak hitt állat, amint / ásít, és visszapillantó-tükrében meglátja / a vadőr."
    Az ausztráliai verseivel (pl. Kacsacsőrű-emlős-várás Kenguru-szigeten; Sziklás-folyó, Dél-Ausztrália; A hatalmas, könyörtelen kontinensen) Harcos egy új kontinenst fedezett fel: Ausztrália eddig "terra incognita" volt a magyar költészet számára: "A kacsacsőrű emlős behunyja szemét, fülét, / úgy halászik. Kis rákokat gyűjt / a kavicsos aljzaton. Áll az áramlásban, / kiöblíti csőrét, és a / fészkéhez úszik."