| 1.
A Jelenkor szeptemberi száma Tolnai Ottó Ómama egy rotterdami gengszterfilmben című tizenhárom részes hosszúversével kezdődik. Tolnai Ottó neve számomra a három legfontosabb kortárs, magyar költő között van. |
Mostanában viszonylag ritkán találkozom verseivel a folyóiratok hasábjain: legutóbb a győri Műhely 2002/1 számában olvastam tőle verseket. Tolnai verssel találkozni: ünnep. Kötetét, a Balkáni babért olvasva az izgatott legjobban, hogy hogyan lehet hosszúverset írni egy alapvetően hosszúvers utáni korban. A választ - mint annyi más kérdésre a költészetével kapcsolatban - a tenger adta meg. Tolnai megpróbálja a verssorok szerveződésével a tenger hullámzását imitálni: "ahogyan egymást eltörlik szépen / ahogyan egymást őrlik torlódva szétzúzzák". Ezzel az írói módszerévek, mintha Tolnai megkérdőjelezné azt, hogy az Adriadalom (vagy a kötet bármelyik többoldalas verse) hosszúvers. hiszen ha a következő sor eltörli mindig az elsőt, akkor a vers olvasója végig egyetlen soros költeménnyel áll szemben; vagyis mindig ugyanazzal a sorral: "a tenger esetében minden következő sor hullám ugyanolyan". Az Ómama egy rotterdami tematikája szerint egy filmforgatást dolgoz fel: a Poetry International Rotterdam (PIR) szervezői felkérték a költőt, hogy olvasson fel egy verset a PIR honlapjára. |
Az elkészült film meg is tekinthető (www.poetry.nl). Látjuk Tolnait, ahogy egy hatalmas orange-ra mázolt vasajtó előtt olvassa fel a versét. Mi nézzük őt a képernyőn, Tolnai pedig elnézve mellettünk egy egészen másfajta filmet lát: "jó volt az orange vasajtó előtt olvasni ÓMAMÁ-t / hirtelen az fordult meg az agyamban sosem is hagyom abba / majd emelődaruval kell elmozdítaniuk onnan szóval én már rég egy másik filmet néztem a hátuk mögött". 2. A Jelenkor két Simon Balázs halálára írt verssel emlékezik meg a fiatalon elhunyt költőről ( Mesterházi Mónika: Álmok a halál előtt; Balázsnak). Szép a folyóirattól, hogy nem felejti el költőjét: "megértjük, hogy nincs több, míg / intenzitásod emlékét egy őszi este / kiélesíti intenzív hiányod." A Jelenkor az a lap, amelyik legtöbbet tett/tesz Simon Balázs emlékéért. Ha jól emlékszem az utolsó versei is a Jelenkorban láttak napvilágot, és utolsó, posztumusz kötetét a Jelenkor könyvkiadó adta ki. 3. Limerickeket írni csak olyan jókat szabad, és érdemes írni, amilyeneket KAF, és Bertók László ír a 931-től 935-ig tartó oldalakon. Gellén-Miklós Gábor, az első kötetének megjelenése előtt álló költő verse kellően meglepő képek egymás mellett szerepeltetésével kezdődik: "Nincs baj, míg a föld forog / és gőzölög a húsleves". Szálinger Balázs az Első Pesti Vérkabaré újabb darabjával jelentkezik. Poétikai kísérlete, melyben össze kívánta egyeztetni a színpadi beszédmódot a közvetlen, hétköznapi, lélektől lélekig tartó beszéddel: sikerrel zárult. Kíváncsian várom a hamarosan megjelenő kötetét. 4. A próza is nagyon magas színvonalú ebben a számban. Elsőnek Márton László Károlyi Sándorról szóló művének újabb fejezetét élvezheti az olvasó Béke, megkötve címmel: "a kutyát Kölcsey hazavitte, elnevezte Békének, és láncra kötötte büszkén mondogatta, hogy: a Béke meg van kötve." Solymosi Bálint Életjáradék című prózatételeiben intarziás, mozaikos darabokból rakja össze az elbeszélői ént: "az édesapám mosolyogva közölte az örömhírt a rendőr főtörzzsel, hogy megszületett a fia. |
Az elkészült film meg is tekinthető (www.poetry.nl). Látjuk Tolnait, ahogy egy hatalmas orange-ra mázolt vasajtó előtt olvassa fel a versét. Mi nézzük őt a képernyőn, Tolnai pedig elnézve mellettünk egy egészen másfajta filmet lát: "jó volt az orange vasajtó előtt olvasni ÓMAMÁ-t / hirtelen az fordult meg az agyamban sosem is hagyom abba / majd emelődaruval kell elmozdítaniuk onnan szóval én már rég egy másik filmet néztem a hátuk mögött". Írtad. Az (én) nem lehet az ő fia! Kiáltott fel az anya, édesanyám volt, (lehet) lesz?" A prózaszekciót tovább erősítik Kaszás Máté és Antal Balázs elbeszélései. 5. Kulcsár Szabó Ernő a hungarológia létjogáról értekező tanulmányára Szilágyi Márton és Farkas Zsolt reagál. Györke Ágnes pedig Salman Rushdie prózájának allegóriáit vizsgálja. Recenziókat olvashatunk Bán Zoltán András, Szerb Antal, Solymosi Bálint és Kőrösi Zoltán könyveiről. 6. Megszokhattuk, hogy a Jelenkor időnként mellékletekkel is jelentkezik. A szeptemberi szám melléklete A Visegrád 4+ Fesztivál (Wroclaw - Olomuc - Presov - Pécs) résztvevőit mutatja be. Ebből az összeállításból Martin Reiner verseire hívnám fel a figyelmet Vörös István fordításában. |
