Godot megjött - hangzik Jókai Anna 2007-ben megjelent esszéregényének címe, amely akár az újonnan indult, a Magyar Írószövetség klubjában helyet kapott Szín-tér sorozat mottójául is szolgálhatna. A színházi előadásokkal, drámákkal foglalkozó, hónapról hónapra jelentkező beszélgetéssorozat ugyanis igyekszik kicsit másképp közelíteni témájához. Ahogy a házigazda Hanti Krisztina kritikus megjegyzi: céljuk, hogy a szakma olyan képviselőit ültessék le egymás mellé, "akik a színház játékszabályai szerint nem mindig találkoznak". Az első alkalom vendége Jókai Anna volt, akinek ezen az estén két műve - a már említett Godot megjött és a szerző Szegény Sudár Anna című regényéből készült monodráma - került górcső alá. Szerencsés kezdet egy színházi sorozat számára, hogy éppen egy nem feltétlenül - VasyGéza, az Írószövetség elnöke szavaival "talán csak harmadsorban" - drámaíróként ismert szerzővel indul útjára. Annál is inkább, mert így valóban érdekes beszélgetésre nyílik lehetőség szerző és dráma, irodalom és színház viszonyáról.
Jókai Anna a beszélgetés során maga is bevallja: elsősorban epikus alkatnak tartja magát, és bár korábban már három nagysikerű regényéből készült színpadi adaptáció, többnyire az eredeti könyvet tartotta jobbnak, hiszen "egy szerző iszonyatosan védi a szövegét". A Szegény Sudár Anna színpadra alkalmazása esetében azonban fordult a kocka, mivel a nyolcvanas évek végén született írás kellő időbeli távolságban volt a dramatizálás időpontjától ahhoz, hogy az író ne az eredeti regény hiányzó sorait keresse a szövegben.
A regényt átdolgozó Scarlat Anna dramaturg elmondta: kifejezetten Bálint Márta színművésznőnek akarta megírni a drámát, akivel a marosvásárhelyi színháznál kollégák voltak. Elmondása szerint a főszereplőből áradó szeretet, a méltóságteljesség és önfeláldozás a szerepet életre keltő Bálint Mártában is épp úgy jelen van. Jókai Anna szerint a színésznő olyan mértékben vált eggyé a szereppel, hogy az ember beleborzong, valahányszor látja. Scarlat Anna rámutatott: Sudár Anna annak az erős erdélyi asszonynak a típusa, aki az akkori diktatúra szörnyűségeit "méltósággal, emberséggel, humorral és szeretettel" vészelte át. "Sok Sudár Anna van a világon, Erdélyben is sok Sudár Annát ismertem" - vallotta a könnyeivel küszködve. Az unoka és a fiú iránti olthatatlan szerelem, az életünkbe kérdezés nélkül, erőszakkal betörő történelem, a nehéz anyai sors szívbe markoló módon elevenedik meg a beszélgetést követő egy órában.
Hanti Krisztina és Jókai Anna
Az Írószövetség klubjának spontán "színpadán" - a Pesti Magyar Színház műsorán jelenleg is szereplő - Én, szegény Sudár Anna című monodráma kap helyet Bálint Márta felkavaró előadásában. Az erdélyi asszony szavain és történetén keresztül a "sudárannák" bús-boldog sorsa sejlik fel a szemünk előtt: mintha Jókai Anna, Scarlat Anna és a kis időre Sudár Annává változó Bálint Márta egyszerre, egy emberként állna előttünk. A darab végén a nagymama elveszíti unokáját, akit Bukarestbe visznek. "Valamikor én is ez az unoka voltam" - vallja megrendülve Scarlat Anna.
