odafent olyan szép voltál, mint innen lentről még soha. Ahogy felvonszoltál a deszkákra, Komédiásnő; ahogy napraforgó mosollyal lelket öntöttél belém, gyámoltalanba; ahogy mutattad, mit kell csinálnom:
? így, így, így kell, így ni. Bábmozdulattal. Tudod, mi az a bábmozdulat? Ez a bábmozdulat. Líglógó lábbal, mintha rongy volnál ?
? líglógó lábbal? így? így?
? nem úgy, jaj dehogy is. Lógázzad, engedd el! Mintha rongy volnál! ? csípőből? térdből? vállból? honnan lógázzam??
? mindenhonnan!
? hiszen azt csinálom!
? jaj, dehogyis azt, kis bugyuta. Még egyszer! Most! Most!? Én meg ? sehogyse tudtam.
? sebaj ? mondtad megenyhülten ? menjünk át a Nagy Színpadra, ott majd akarva-akaratlan is tudni fogod. Mert az az Igazi ?
? mi az a Nagy Színpad és mitől igazi?
? egyet se félj: azon, attól olyan bátorságra kapsz, amely egyszeribe az inadba száll. Nagyon nagy és attól igazi, hogy ez az Élő Marionett ? adj haladékot. Gondolkozási időt!
? hogyisne
? Komédiásnő!
? már rajta is vagy
Még ki se mondtad, máris éreztem, hogy rámeresztik a köteleket, a lógasztókötelek horgaikkal felkampóztak, egy a vállamnál, egy hátul a derekamnál; nagyot rántottak rajtam, felhuppantottak és én máris ott úsztam a színpadtérben. Lígtem-lógtam, kapálództam, a lábam többé nem érte a földet, hasztalan kerestem lábujjheggyel: ahol eddig volt és mindig lenni szokott, a föld nem volt ott
himbálództam-hadakoztam, a köteleim meg rántottak-húztak fel-le, té-stova
akkor már, alálógó fejjel, mindenestül olyan voltam, mint a rongybábu, a dróton rángatott marionett, az élő-eleven. Te meg, Komédiásnő, te csúfság, te meg! Kárörvendve kidüllesztett hassal ahogy elnéztél, kedved lelted szégyenem spektákulumában és gyengéd szeretettel nekivigyorodtál:
? látod? ? kuncogtál ? látod? Ez az Élő Marionett ?
? micsoda-kicsoda?
? te. Az élő-eleven, aki vagy. A Marionett ?
Belesikoltottam a szavadba. Alákiáltottam:
? nem! ne!
? ugye? ugye? még majd szereted is meg akarod is: majd! majd! ? nem fogom! soha! Komédiásnő ?
? ugye? ugye? most majd megtanulod ?
? engedj el! engedjetek!
? most majd megtanulod, mi az, színházat játszani, élő marionettnek lenni, most majd megtanulod!
? irgalom!
? felőlem akár a herkópáternek is. Esedezhetsz irgalomért, babám. Mert úgy kell neked, mert most megfogtalak: az enyém vagy ? senkié?!
? az enyém! ?én-a-tied-te-az-enyém?: hahaha! uhohahá-hahá-hahá! milyen érzés, ha valaki pojáca?!
? ne tedd ezt velem! ne tegyétek ezt? ?
? no, sebaj? Ne félj, huncutkám (megengedj, ezért a kis rádijesztésért), mindjárt leeresztünk, csak még elébb, emlékeztetőül, cseppecskét alácsiklandunk a talpadnak? ?
Az alácsiklandás áramütésszerűen ért, a talpamba kaptam, de a hónom alatt volt a kisülése ?
? csak cseppecskét, csacsikám: most se? még most se mondod, hogy az enyém vagy??
? jaj! jaj! a tiéd vagyok, csak hagyjátok abba? Elég legyen! Megharagszom! ? lehet, hogy neked igen, de nekem nem. Még! Még! Cirógassátok meg a talpacskáját, aki mindene van ?
? visítok!
Potyogtak a könnyeim, sírtam-nevettem (orvosnyelven rekeszizom-kimarjulás és ebbe más is belehalt már) ?
? micsodás csalavári pofákat vágsz, te Sírónevető?haha! Hát ezért írtad azt a könyvet, hogy SÍRÓNEVETŐ?! Ugye-ugye: jó-is-volna? Nem tudtad, mi fán terem az a móres, de most színpadodra akadtál: itt most majd móresre tanítalak, de úgy, hogy holtod napjáig ?
? Komédiásnő!
? haló porodban is! megemlegeted!
? ne bántsál! ne bántsatok! soha többé, még statisztálni se!
? a saját bőrödön! nesze neked nemulass! most hát tudod, milyen nehéz a nemzet napszámosának lenni! Élő Marionettnek ezen a nagyon-nagy színpadon! Hogy milyen sanyarú!
? szánom-bánom!
? minthiába: benne vagy a bűnben. Fertelmeskedtél. Megírtál bennünket: most majd megkeserülöd, ha köréd sereglünk ?
Komédiásnő, ha istent ismersz!
? Méket a sok közül, te pogány?? Sorköteles vagy ?
? De alkalmatlan!
? A szekerünkre kívánkoztál: magad akartad. Sátram-állítónak? Kikiáltónak? Kellékesnek? Hátramozdítónak? Facér súgónak: annak se??
? bocsássatok el! civil akarok lenni! Nem akarok színházat játszani, nem vagyok élő marionett! Se játszani, se játszatni! Soha többé!?
Már nem tudtam magamról, hogy mit művelek; arról se, hogy eleresztettem székletemet-vizeletemet. A kötelek kioldódtak és én hasravágódva ott feküdtem tulajdon piszkomban a világot jelentő deszkákon, az Élő Marionettek nagy-nagy Igazi Színpadának a kellős közepén
a spottok ütegei a mennyezetről, a sarok-jupiterlámpák fénypászmái a magasból körülröhögtek, a profi-boholcok, profi-pojácák pedig kört fogtak bugyori bőrzsákom körül, gratuláltak szép sikeremhez és nagy ívű, kecses sugárban megöntöztek, mint a kutyafalka a lámpaoszlopot - - -
(álom: 1995 12 24)
