 |
(MTI) - Az oroszországi Petrovicsiben született, hároméves volt, amikor szülei az Egyesült Államokban, Brooklynban telepedtek le. Apja kis vegyeskereskedésében találkozott először a tudományos-fantasztikus irodalommal, először csak lelkes olvasója volt az üzletben kapható magazinok ilyen tárgyú írásainak, majd 18 évesen megírta első novelláját. Érettségi után a Columbia Egyetemen vegyészi diplomát, majd 1948-ban doktorátust szerzett.
1941-ben az Astounding Science Fiction című folyóiratban megjelent Leszáll az éj című elbeszélése, amelyet azóta is minden idők egyik legjobb tudományos-fantasztikus novellájának tartanak. (Asimov később azért volt büszke az írás megjelenésére, mert a lap szerkesztői annyira jónak találták művét, hogy az eredetileg meghirdetett szavanként egy cent helyett példátlan módon - s önként! - másfél centet fizettek neki.)
Asimov a Bostoni Egyetemen a rákellenes szérum egyik kutatójaként dolgozott, majd 1955-től biokémiát oktatott. 1950-ben megjelent első regénye Kavics az égen címmel, amely hatalmas sikert aratott. Az 1951 és 1953 között írt Alapítvány-trilógiája (Alapítvány, Alapítvány és birodalom, Második Alapítvány) 1966-ban minden idők legjobb tudományos-fantasztikus sorozataként elnyerte a rangos Hugo-díjat, amelyet később még négy alkalommal ítéltek oda neki. 1957-ben A világegyetem építőkövei című tudományos értekezéséért elnyerte az Edison Alapítvány díját.
A tudományos-fantasztikus irodalom mellett változatos témakörökben publikált, említésre érdemes az 1970-es Asimov Shakespeare-kalauza, vagy az 1976-os Asimov a fizikáról című műve. Nagy számban adta ki az új tudományos eredményeket, kérdéseket népszerűsítő kiadványokat. 1984-ben folytatta az Alapítvány-sorozatot Az Alapítvány pereme című regényével. A hajnal robotjai és A Birodalom robotjai című műveiben megkísérelte egybegyúrni az Alapítvány-sorozat és a robotregények mindaddig egymástól független szereplőit, s így egyetlen hömpölygő regényfolyamot hozott létre.
Életéről és gondolatairól, világszemléletének főbb elemeiről kétkötetes önéletrajzi könyvében adott számot. Asimov 1992. április 6-án szív- és veseelégtelenségben halt meg.
