Orbán Ottó nem tudhatja,
miért oly sok az egész,
nincsen senki, hogy tudassa
föntről, miközben lenéz,
hogy merre-meddig, miért-hogyan,
hová is tart a Nagy Folyam,
hogy ki az, ki majd a mély vízen
biztonsággal átviszen,
ki az, ki majd vállára vesz,
lassú szóval hitelre tesz,
ki az, ki vágyva részegül,
hozzád csapódik, részedül,
Orbán Ottó azt sohasem,
hogy ez miért túl sok nekem,
ez az egész most meghalad,
nyergeld fel a halállovat,
fehér csikó, ha felnyihog,
valami baj történni fog,
és felzokog, ki felzokog:
fogak!, megcsikorduljatok!
Fogaim megcsikordulnak,
körmeim húsomba marnak,
szemeim elfeketülnek,
vérereim tömörülnek,
sötétségbe belelátok,
járok mozgás nélkül táncot,
rajtam illatos pomádé,
sápadt arcom a halálé.
2002. 05. 29.
