Hogy testem mely égtáját kezdi nyűni a rontás,
s hogy nekigyürkőzött-e vagy csupán tapogatja,
jósolhatják a tudós doktorok,
a szív kihagy és hörren a torok.
Komótos lassúsággal indul a földerítés,
vércsatornákon, idegpályán kúsznak a kémek,
lassan gyűlik-gyűlik a hír-anyag,
évre-perc, éjre Nap-támadat.
Mint rátarti gebék, őszülve vékonyodom, és
nem vagyok bajnok a magasugrásban és cipelésben,
Professzor Ur, a klinikai halál
s az ?igazi? még csak távlatosan vár.
Ezidőtt képzeletemben, ha még lesz ?ilyenem?,
megtervezhetek újabb hadviselést is magam ellen,
vodkában lehetek lépes méz,
vastüdő-szeletelő körfűrész.
Avval kanyarítok ki négy jó kerekecskét
s hunyoros Égbe föl, fia-lélek szekerezem, s míg
nővér-kézből a testem jönni várom.
Tiblábolás, s már itt csapáz vén Kháron.
