Bódis Kriszta: ...a játszmákból szeretnék kimaradni

Beszélgetés Bódis Krisztával

Keret: Bódis Kriszta (1967) a fiatal költő- és írónemzedék egyéni hangú, szuverén költői világú alkotója. Írásait (verseit, novelláit) a legrangosabb irodalmi folyóiratok közlik (Élet és Irodalom, Holmi, Jelenkor stb.). A legújabb magyar irodalomban karakteresen jelentkező női líra képviselője. Ez az első kötete.

Idén költészet napjára jelent meg a szerző első verseskötete a Mind csak idegenyebb úgy a JAK gondozásában. A rejtélyes című kötet telis-tele van meglepetésekkel, izgalmas nyelvi és formai megoldásokkal, a nőiség kérdéskörét mélyen és sokrétűen körbejáró versekkel. A költőnővel a könyvhéten, éppen dedikálás után beszélgettem.

- 1993-ban végeztem az ELTE pszichológia-esztétika szakán, de nem lettem pszichológus. Dokumentumfilmeket készítek. Egy ideig tanítottam az egyetemen, de úgy láttam, ez a kettő nem összeegyeztethető össze. Akkoriban már filmeztem és írtam is, együtt sok volt. Dilemma elé kerültem: vagy a tudományos élet, vagy az alkotás. Most dokumentumfilmezésből próbálok megélni, ami nem olyan egyszerű. Egy ideig rendszeresen dolgoztam - most éppen nem - az m1 Háló és Téma című műsorainak készítettem munkákat, ami állandó lehetőség volt a filmezésre. Önálló filmeket is készítettem, pályázati pénzekből. Elsősorban a kiszolgáltatott emberek élete érdekel. Úgy gondolom, felelősséggel tartozunk a másik ember iránt, és látom azt, hogy mi mégis lezárjuk a redőnyöket, nem akarunk foglalkozni a másikkal, nem is ismerjük, mennyiféle világ van még körülöttünk, és azok milyen természetűek. Ezeket a világokat próbálom feltérképezni. A fogyatékos gyerekek, a romák és a prostituáltak élete érdekel. Mindenféle olyan másság foglalkoztat, amiről azt gondolom, hogy sztereotípiáink vannak és egyáltalán nem akarunk velük foglalkozni, vagy pedig rosszul foglalkozunk velük, mivel sematikusan működnek a köztudatban. Én olyan filmeket csinálok, melyekkel felhívom a figyelmet az elesettekre. Önálló filmem például romatémában az Isten adóssága, ami egy romungro családról szól, akikkel három évig forgattam egy nyomornegyedben, Ózdon. E család feje megpróbál kitörni ebből a közegből, de nem sikerül neki azóta sem. Én magam azóta rokonságba keveredtem velük, az ötödik gyerek a és a születendő hatodik keresztmamája vagyok. Reménytelen sorsok ezek, nemcsak rájuk, hanem a társadalomra nézve is szörnyű probléma ez. Érdekes mennyire keveset tudunk például a cigányságról. A fogalom alatt egy nagy, homogén masszát képzelünk, pedig ez egy heterogén világ. Én kultúrantropológiai szemmel is nézem őket, nemcsak szociológiai megközelítéssel.

- Mennyire hatott a filmezés a versek világára? - Bennem integrálódnak a dolgok, nincs külön költői meg filmes énem. Tudatosan nem hatják át egymást, de az biztos, hogy ez a fajta - a kiszolgáltatottságra, másságra való kíváncsiság, az örök kérdésfeltevések a sztereotípiák irányába ott vannak a versekben is.

- Miért vártál ilyen sokat az első könyved megjelenésére?
- Aki ennyi mindent csinál, mint ahogy én csináltam világéletemben - eleinte például festőnek készültem - az lassabban halad. Másrészt meg nem vagyok jó menedzsere önmagamnak, nem is annyira izgatott a megjelenés időpontja. Idealista vagyok, azt gondoltam, majd felfedeznek engem. Lerakok valamit az asztalra, és az hatni fog. Ezt most is így gondolom, de azért gyakorlatiasabb is lettem. Rájöttem, hogy ha egy filmet megcsinálok, azt el kell küldeni fesztiválra, ugyanígy a verset is el kell küldeni a lapokhoz, kiadókhoz. Az ismeretlenségi falon át kell verekedni magad, ez magától nem megy. Nekem fontos, hogy mit mond a szakma arról, amit csinálok. Először nagyon korán, tizenkilenc évesen publikáltam, aztán szünet, majd két évvel ezelőtt gondoltam, előkészítem a kötetemet, és egyúttal kipróbálom magam. Azóta folyamatosan publikálok az Élet és Irodalom, Holmi, Jelenkor, Liget, Mozgó Világ hasábjain. Magánkiadás eszembe sem jutott, bár ha jól belegondolok, az első verseskötetem tulajdonképp mégis magánkiadás, kilenc évesen csináltam versek címmel. Akkor még klasszikus stílusban gondoltam Címe Versek, 1976.

- Miért éppen a JAK-ot választottad kiadónak?
- A szervezetnek tagja vagyok ugyan, de elmondható az is, hogy tájékozatlan vagyok az irodalmi életben. Láttam, hogy elsőkötetesek itt jelennek meg, gondoltam, hogy ez nyilván így normális. Az pedig eszembe sem jutott, hogy házaljak a könyvvel, főképp, hogy miután nekik megmutattam, ők egyből igent mondtak. Nem ismerem a hierarchiákat, szeretnék ebből kimaradni. Ez persze egy idő után illúzió, de ezzel az álnaivitásommal egy ideig tán még tartom magam. Egyszerre érdekel is ez a világ, de a játszmákból szeretnék kimaradni. Nyitott és érdeklődő akarok maradni ebben a közegben

- Novellákat is írsz
- Párhuzamosan a próza is érdekelt. Mivel nincs munkám, most regényt írok, aminek már csak az utolsó két- három fejezete hiányzik. Először Závada Pálnak küldtem el, nézze meg, tetszett neki. Ő kisregénynek hitte, de ez most elburjánzott. A Holmiban néhány fejezetet hoznak a közeljövőben, kiadót meg majd találok. Ez a regény már közelebb áll a dokumentumfilmezéshez társadalmi, illetve dokumentumregény. Amivel munkám során találkoztam és elvétve meg tudtam csinálni filmen, az egységében kikerekedett, integrálódott bennem. Ismerős elemeket működtetek a szereplők és a történet szintjén is. Valóságos alakok a figurák, kivéve a főhősnő, aki iszonyú körülmények közül indul és nem is jut sokkal tovább ennél, bár sokkal többre érdemes. Mint ahogy minden ember, aki nem emberhez méltó körülmények között él.

- A verseid nem illeszkednek a mostanában divatos travesztáló, rímes vonulatba, más formákat találtál magadban. Ez erre a regényre is igaz?
- Igen, a könyvem sajátos stílusban íródik. A főhős beszél, aki nem író ember. Az ő hangján halljuk ezt a történetet. Ilyen értelemben ez új hang, és abból a szempontból is, ahogy a szöveget szerkesztem. Sok benne a valóságos élőbeszéd, idézetek emberektől, újságokból, dalszövegek, tehát életszerű az anyag. A film itt is bejön, erős, éles vágásokkal dolgozom. A latin-amerikai szerzők munkáira jellemző ez a fajta kicsit tobzódó, hömpölygő, sodró szöveg. Valami történt, de nem akarom elkiabálni. Úgy érzem, valamit sikerült megfognom, ami fontos és érdekes lehet.