Boris Vian egyetemi éveit a zajos házibulik és a jazz iránti érdeklődése határozta meg - kiváló trombitás volt, és állítólag jól énekelt. Több sanzont is írt, A dezertőr korának nagy slágerévé vált. 1941-ben megnősült, egy évvel később mérnöki diplomát szerzett. 1942-ben kezdett el írni, először csak barátai szórakoztatására: első művét fogadásból írta meg - egy hét alatt. A Köpök a sírotokra című (álnéven megjelentetett) regény rögtön jókora botrányt is okozott, ám Vian nem sejthette, az ő végzete is ez a cím lesz. Fanyar, abszurd viccekbe illő halálának története is: ezt a regényét tiltakozása ellenére megfilmesítették, s ő elment megnézni a sajtóvetítést. Ott annyira rosszul lett, hogy egy szívroham elvitte. 39 évet élt.
Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok (L'Écume des jours) - amelyet Raymond Queneau korunk legmeghatóbb szerelmi regényének nevezett - és a Pekingi ősz (L'Automne a Pékin).
A Francia Intézetben december 8-án (18 órától) Nicole Bertolt, a Boris Vian Alapítvány örökségének igazgatója tart előadást Boris Vian élete és munkássága címmel, majd levetítik Philippe Kohly Boris Vian, la vie jazz című, idén készült dokumentumfilmjét.
