A csíki obsitos II. rész (székely népmese)

Besötétedik egyszer, az ördöngös szüle s a királykisasszony lefekszik, el is alusznak. Azt mondja a cinege: - Legyen hangya belőlem! Meglesz a hangya belőle, kibújik. Mikor kívüljött, azt mondja: - Legyen belőlem cinege! - s leugrik a földre a sötétben. - Legyen belőlem obsitos katona már most! Eltapogat a királykisasszony ágyához. Felriad a királyleány: - Menj el, sátán, ne járj itt, mert itt nem járhat senki! - Én vagyok - azt mondja a katona - a te madarad, akit a kalitkába tettél, ha nem hiszed, gyújts gyertyát, s lássad, hogy a madarad nincs a kalitkában. Gyertyát gyújt a leány, hát látja, hogy nincs madár a kalitkában. Megébred az ördöngös szüle is, megpillantja az idegen katonát a szobában, elvisítja magát. Egyszeriben a katona cinegének válott, s visszarepült a kalitkába. Az ördöngös szüle lefutott a királyhoz. - Felséges királyom, életem-halálom kezedben vagyon, a felséges királykisasszony szobájában egy idegen személy volt az éjszaka. - No, te vén boszorkány, biztosan te engedtél oda be valakit, mert a te híred nélkül nem mehet oda senki - ahajt a fehér király, összegyűjtet tizenkét tanácsost, hogy ítéljék meg, hogy miféle sorsra jusson az ő leánya, hogy így meggyalázta az ő királyi kastélyát. Lassú pusztulásra ítélték a királyleányt. Csakhogy a többi között egy vak tanácsos azt mondotta: - Ne pusztítsátok el, hátha nem hibás! Hanem a fehér király hozassa le, tétesse tömlöc fenekére! Ekkor a cinege kibújt a kalitkából, lerepült a tömlöc rostélyára, s bement a leányhoz ott is. Azt mondja a vak tanácsos: - Felséges király, tegyünk próbát. Tétess egy véka aranyat s egy szál kardot az asztalra. Mi kezdjünk téged rángatni, a királyné fusson a tömlöc ablakára, s kezdjen lármázni, hogy: ,,Ölik a tanácsosok az édesapádat!" Ha valami életrevaló ember az a katona, s az most is ott van nála, onnan kijön, ahogy bement, bejön ide a házba hozzánk, meglátja az asztalon a véka aranyat s a szál kardot. Ha jóravaló ember, a kardhoz kap, ha valami korhely, az aranyhoz kap. Beszökik a házba a katona, hagyja az aranyat, kapja a kardot, pallani kezdi a tanácsosokat a kard fokával, lapjával, ahol éri. - Hó, fiamuram - azt mondja a király -, ne üsd, vágd többet a tanácsosaimat, látom, nem vagy afféle tedd el s ne vedd elé legény, aki az árnyékától is megijed. Én a leányomat kigyelmednek adom s még életemben fele királyságomat, de úgy, hogy napfényre az én leányomat sose vidd, mert a fekete rendbeli sárkány azt ígérte, hogy ha napfényre kikaphatja, elrabolja magának feleségül. Király lesz az obsitos katonából, s azt mondja egyszer a feleségének: - Édes kincsem, menjünk el abba a virágoskertbe, járjuk, sétáljuk meg magunkat! - Édes angyalom, ne menjünk mi sehova, mert ha kiviszel a napfényre, nálam nélkül maradsz. - Vagy nem - azt mondja az obsitos -, édes kincsem! Inkább körülötted áll egy ármádia huszár kihúzott karddal. Lemennek sétálni, s kereken állítanak egy ármádia huszárt kihúzott karddal. Mikor hátrasétálnak a virágoskertbe, álló délkor besötétedik, s a fekete rendbeli sárkánykirály felöleli az új királynét, s elviszi magának feleségnek. Sír az új király, bemegy a felesége apjához. - Nem fogadtam meg a felséges király atyám tanácsát, kivittem a leányát a napfényre. Elrabolta a fekete rendbeli sárkánykirály! - Hát ha már így történt, immár házasodj mással, viseld a fele királyságot. - Én, felséges király atyám, nem házasodom meg soha, sem itt nem ülök, mert én elmegyek, hogy megkeressem a feleségemet. Egy véka aranyat felpakolt egy általvetőbe, felteszi egy lóra, felülnek ketten két lóra az inasával, s elindulnak ők utazni. Elsötétednek egy nagy rengeteg erdőnek a szélében, ott egy fa alatt tüzet tesznek, jót vacsorálnak ketten az inasával, s reggelre kelve utaznak tovább ketten az erdőn keresztül. Hát ahogy mennek, egyszer csak kopácsolást hallanak. Hát egy öreg ember, még tán nálam is öregebb, valami száraz ágakat vág le egy fának a tetejéről. Azt mondja az új király: - Ugyan, öregapám, miért vágja kigyelmed annak a fának a tetejéből a száraz ágat? - Én evvel teszem le a szolgálatot a fekete rendbeli sárkánykirálynak, hogy a hátamon viszek neki egy hát fát mindennap. - Öregapám, mutassa meg nekem a sárkánykirálynak a lakóhelyét, itt egyik ló legyen a kiedé, s ez a fél véka arany. (folytatjuk)